Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

Egyházi nevelés - világi nevelés Testnevelés az Árpád-házi királyok időszakában

AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KOLOSTORI ISKOLA a Szent Márton-hegyi bencés szerzetesek által alapított kolostorban működött, amely a XIX. század elején kapta a Pannonhalma nevet. A kolostort Géza fejedelem kezdte építtetni, s Szent István keresztény egyházszervezési törvényei következtében nőtt meg igazán jelentősége. A XI—XIV. század folyamán a kolostori, a kisebb káptalani és a plébániai iskolákban rendkívül szigorú fegyelem, rend uralkodott. A testi fenyítést, a vesszőzést gyakorta használták büntetésként. A kora középkori ún. klerikus-képzés tantárgyai között - a kora keresztény felfogásnak megfelelően - a testgyakorlás természetesen nem szerepelt. Az iskolák hármas felosztásában a legalsó szintén a „gyermekek" az elemi ismereteket sajátították el, a középső szinten a „tanulók" a latin grammatikával és logikával foglalkoztak, míg a harmadik szint növendékei a „klerikusok" már többféle tudományág alapjaival ismerkedtek meg. A testgyakorlatok ebben az időszakban a lovagi nevelés részeként a háborúkra való felkészítést szolgálták. A lovagi nevelés hét alapkövetelménye közül öt: a lovaglás, az úszás, a nyilazás, a vívás és a vadászat közvetlenül, míg a sakk és a versmondás közvetve járultak hozzá a sikeres harcmodor kialakításához. Erről szól Szent István is fiához Imre herceghez írt intelmei-ben. „...kik-ki életkorának megfelelő dolgokban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a vének a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból, ámde velük akárhányszor tanácskozol, még ha életre való is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé, hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd." A lovagi hadviselés első jeleit Géza fejedelem idején találjuk hazánkban, a törzsi vezérek elleni küzdelemben szüksége volt a más haditechnikát képviselő külföldi páncélos lovagokra. Szent István uralkodása után egyre nagyobb számban érkeztek Magyarországra külföldi lovagok. 1189-ben III. Béla Esztergomban fényes lovagi tornát rendezett a Magyarországon kíséretével áthaladó Barbarossa Frigyes tiszteletére. A törzsi nomád-életre emlékeztető hagyományos-fegyverzetű harcmodor maradt azonban továbbra is a magyar jellegzetesség, kiegészülve a mondák, krónikák leírásaiból ismert népi hőstettekkel (Zotmund, Botond legenda) 1052-ben III. Henrik német császár hatalmas sereggel és hajóhaddal tört Magyarországra, s a Képes Krónika szerint egy Zotmund nevű közvitéz szerezte meg a magyar seregeknek a győzelmet, kiváló úszó lévén, az éj leple alatt elvágta a német hajók horgonyköteleit, s mire a németek rendezni tudták soraikat a magyar seregek már győzelmet arattak. A Botond legenda pedig a Bizánc falai alatt táborozó magyar sereg egyik kistermetű vitézét idézi, aki termetét meghazudtolóan birkózásban győzte le nála sokkal testesebb görög ellenfelét, „buzogányával pedig akkora rést ütött Bizánc kapuján, hogy egy kisgyermek ki-be járhatott rajta".