Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

Az 1945 utáni politikai változások következményei a testnevelésben

AZ 1945-48 KÖZÖTTI, a háború utáni közvetlen években a háborús károk helyreállítása volt a fő cél, hiszen a háború alatt az iskolák is jelentős károkat szenvedtek. A szerkezeti átalakítások 1948-ban kezdődtek. A régi - még a Ratio Eóucationfám (1777) lefektetett elvek alapján működő - iskolarendszert átalakították, s szovjet mintára bevezették a 8 osztályos általános iskolai rendszert. Az egyházi ellenállás ellenére hiszen 1945 előtt az egyházak jelentős szerepet vállaltak a magyar iskolarendszerben - a magyar országgyűlés elfogadta az 1948. évi XXll.tc.-t az iskolák államosításáról. A testnevelés vonatkozásában a szakemberek között bizonytalanság volt érezhető, hiszen a két világháború között számos modern szakmai elem került bevezetésre, kétségtelenül rányomta azonban a bélyegét a Horthy korszak politikai szellemisége, a valóban igazságtalan trianoni béke revíziójára való törekvés, ennek katonai tartalma, s a második világháború alatt ennek gyakorlati megvalósulása is. Ennek hatására 1945-ben „túlzottan katonai jellege miatt" a testnevelés heti óraszámát kettőre csökkentették, s a tantárgy nevét is „testgyakorlás"-ra változtatták. A szakemberek között nagy vita folyt, hogy melyek a testnevelés „militarista elemei", melyeket kell tehát az új „szocialista tantervekből" elhagyni. Az 1946-ban kiadott tanterv a torna, az atlétika és a játékok bázisára épült kiegészítve a néptánc elemeivel (ez kívánta szimbolizálni a politika népi jellegét) és a helyi vagy az időjárási tényezőktől függő sportágakkal. A heti két testnevelési órán kívül a rendelkezés heti 1 játékdélután megtartását is előírta.. A korra jellemző volt azonban, hogy a szakmailag jól összeállított gyakorlatanyagot a kiadott tantervekben, útmutatókban politikai irányelvekkel egészítették ki, pl.: hogyan lehet a szocialista tartalmat erősíteni, tanácsokat fogalmaztak meg a módszerekről, az osztályozás elvéről, a testnevelő tanár szerepéről az ifjúsági szervezetekben stb. 1950-től az óraszám változatlanul heti két óra volt, mely a felső tagozaton két sportköri órával bővült. Gondot okozott azonban a létesítmény hiány - főleg a vidéki általános iskolák nem rendelkeztek tornateremmel - és a szakképzett testnevelőtanárok alacsony száma is. A szakemberek, elsősorban a neveléspolitikai elveket kidolgozók, jelentős előrelépést vártak az 1950 júniusában létrehozott Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) működésétől. Véleményük szerint ugyanis az ifjúsági szervezet alapegységeinek az iskolába való megjelenése feltétlenül elősegíteni volt hivatott a „mozgalmi" életet.