Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

BERENDI II PAL (1932-) a Budapesti Vasas és a Vasas SC balfedezete, 19S6 és 1960 között 2 4-szer szerepelt a válogatott csapatban. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek. — A daliás termetűnek nem mondható „Botond", a piros-kékek kitűnő játékosa, a megbízható, fegyelmezett, roppant hasznos labdarúgók nem túl népes csoportjába tartozott. Szinte az önfeláldozásig szívós harcos volt. Kitűnően helyezkedett és szerelt, a támadásokat is megfelelően segítette. Alacsony termete a fejjátékban sem jelentett nagy hátrányt számára, mert igen ruganyos volt. Taktikai érettsége kulcsfontosságú szerepekor ellátására is alkalmassá tette. A Vasas csapatában éveken át mintaszerűen játszott a beállás (hátravont fedezet, negyedik hátvéd) szerepkörében. A szoros emberfogásos játékban is sokszor kitüntette magát. Szorgalmával, becsületes játékával, egyszerű, de csupaszív lelkesedésével ragyogó csapatjátékosnak bizonyult. Ezért, 1 961-ben, az év legjobb játékosa lett. A válogatott színeiben minden mérkőzésen derekasan helytállt. Legjobban talán 1960. október 9-én, Jugoszlávia ellen (1:1) szerepelt, ekkor öltötte először magára a címeres mezt. Ekkor a mezőny legkiválóbb teljesítményt nyújtó játékosának bizonyult. BUNDZSAK DEZSŐ (1928-) a Budapesti Vasas és a Vasas SC játékosa, 1956 és 1961 között 25 mérkőzésen játszott a válogatottban és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepek magyar együttesnek. — A Vasas sokoldalú, kitűnő labdarúgója a kapus és a szélsők helyének kivételével mindenütt játszott és jó teljesítményre volt képes. Legnagyobb sikereit a jobbfedezet, a támadó szellemű „középpályás" játékos szerepkörében aratta. Higgadt, kulturált játékmodorával, irányítókészségével csapatának karmestere tudott lenni. Nagyszerűen vitte fel a labdát és körültekintően, ötletesen szőtte a támadásokat. Fedezetként is feltűnően gólképesnek bizonyult. Labdakezelése és fejjátéka kifogástalan volt. Ügyesen cselezett és veszélyesen, pontosan lőtt távolról is. Gyorsasága elmaradt egyéb képességeitől. A helyezkedésben is követett el olykor hibákat. A labdát néha tovább tartogatta a kelleténél. Ezek az időnként jelentkező hiányosságok alig csökkentették igen jó összteljesítményének értékét. Legjobb játékát 1958. november 23-án, a Belgium elleni találkozón (3:1 ) mutatta.