Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

GELLER II SÁNDOR (1925-1996) a Textiles, a Budapesti W .j0Êf- 00 Bástya és a Budapesti Vörös Lobogó kapusa, 1950 és 1956 között 8 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. — A kék-fehérek jeles játékosának sportpályafutása „nehéz" időszakra esett: Grosics kortársa volt. A rendkívül megbízható és szorgalmas labdarúgó a nagy vetélytárs mellett általában csak tartalék lehetett. Töretlen akaraterejét és jó képességeit dicséri, hogy nyolc alkalommal így is szóhoz jutott az Aranycsapat kapujában. GYURIK LASZLO (1925-) a Budapesti Dózsa balfedezete, 1953-ban 1 mérkőzésen játszott a legjobbak között. — A lila-fehérek fedezete jó képességű, szorgalmas játékos volt. Inkább a védekezésben jeleskedett, de a támadásokat is kielégítően segítette. Taktikai érzéke és fegyelmezettsége külön említést érdemel. HEGYI SÁNDOR (1932-) a Pécsi Dózsa hátvédje, 1955-ben 2 mérkőzésen szerepelt a legjobbak között. — A pécsi játékos bátor, határozott, kemény labdarúgó volt. A hátvéd- és fedezetsor mindegyik szerepkörében jól megállta a helyét. Pontos helyezkedésével, pompás rúgótechnikájával és fejjátékával tűnt ki. A válogatott csapatban jobbhátvédet játszott — jól. HORVÁTH GYÖRGY (1929-) a Szombathelyi Lokomotív kapusa, 1952ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban. — Magas termetű, gyors mozgású, bátor kapus volt. Reflexei kitűnően működtek. Hajlamos volt azonban a mutatós védésre, könnyelműsködésre.