Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

EGRESI (ENGELBERTE!) BELA (1922-) a Kispest FC, a Kispesti AC, az UTE és a Budapesti Dózsa jobbszélsője, 1943 és 1953 között 23 válogatott mérkőzésen szerepelt és 10 gólt ért el. — „Csöpi", az apró termetű szélső, higanymozgású, kitűnő képességű csatár volt. Tökéletesen kétlábas — néhányszor balszélen is játszott —, technikás és nagyon gyors játékosnak bizonyult. Lendületes elfutásait legtöbbször pontos beadással vagy jó lövéssel fejezte be. Ötletes, ravasz játékát ellenfelei nehezen ismerték ki. Villámgyorsan cikázott a védők között, helyét gyakran változtatta. Bátran vállalkozott egyéni megoldásokra is. Gólképességével szintén kitűnt. A védelemben mutatkozó réseket szemfülesen kihasználta. Válogatottbeli szereplésének érdekessége: 23 mérkőzés közül 18 magyar győzelemmel végződött. Ebből a sikerből jelentős rész jutott a népszerű „Csöpi"-nek is. Legkiválóbb játékát 1948. június 6-án, a Románia elleni találkozón (9:0) nyújtotta, amikor — szélső létére — három góllal járult hozzá a nagy győzelemhez. EARAGO LAJOS (1932-) a Budapesti Honvéd kapusa, 1954 és 1957 között 7 mérkőzésen őrizte a magyar csapat kapuját. — Jófizikumú, megbízható, bátor kapus volt. Pontosan helyezkedett, kitűnően öklözött, kijutásai is általában sikerültek. Grosics „árnyékában " sokáig a tartalékok „keserű kenyerét" ette. FAZEKAS ÁRPAD (1930-) a Budapesti Vörös Lobogó kapusa, 1955-ben 5 mérkőzésen védte a magyar együttes kapuját. —Jó képességű, határozott, megbízható teljesítményt nyújtó kapus volt. Egyszer sem szerepek vesztes válogatott csapatban. 1956-ban külföldre távozott.