Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

CZIBOR Zoltán (1929-1997) A Komáromi AC, a Komáromi MAV—AC, az FTC, az EDOSZ, a Csepeli Vasas, majd a Budapesti Honvéd balszélsője, 1949 és 1956 között 43 alkalommal játszott a válogatott csapatban & 17 gólt szerzett. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. Kiváló képességű, világklasszisnak számító, de szélsőséges, szeszélyes labdarúgó volt. Páradan gyorsasága, nagy mozgékonysága, kitűnő labdakezelése, szélsőknél ritkán tapasztalható gólképessége é% kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Az Aranycsapat támadósorának toppant veszélyes tagja volt. „Sátáni" játéka ellen sok ellenjele bizonyult tehetetlennek. A „Rongylábúnak", kevésbé szalonképesen „Bolondnak" is becézett balszélső kiismerhetetlen cseleivel szinte az őrületbe kergette az ellenfelek jobbhátvédjeit. Villanásszerűen tudta változtatni mozgásának ritmusát és irányát. Szüntelen mozgásával — a pálya széltében és hosszában — megelőzte a maga korát. Ezért a modem szélsőjáték egyik előharcosának tekinthető. („Kalandozásait" eleinte nem csak játékostársai, hanem a szakemberek jelentós része sem értette meg és értékelte megfelelően.) Legemlékezetesebb alakítása is hamisítatlan „czibori " játék volt. 1954. május 23-án, az Anglia elleni 7:1 -es mérkőzés első Jelében csak „lézengett" a Népstadion gyepén. A második félidőben viszont ritkán látható, sziporkázó szélsőjátékkal döntő módon járult hozzá az angol védelem teljes szétzilálásához. 1956-ban külföldre távozott. Előbb 1957-ben az AS Rómánál edzett és játszott nem hivatalos mérkőzéseken, majd 1958-ban, FlFA-eltiltása lejártával az FC Barcelona szerződtette. A Barcával két bajnoki dmet szerzett, spanyol kupát á WK-t nyert, valamint tagja volt a BEK-döntőben vesztes gárdának. Az 1961—1962-es idényben az Espanolban szerepelt, sőt 1962-ben egyeden mérkőzés erejéig az Austria Wienben is pályára lépett. Két és Jâ évtizednyi távollét után 1991-ben hazatért Magyarországra, életre hívta anyaegyesülete jogutódját, a Komáromi AC-t, amelmek elnöke volt haláláig.