Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

SZIMCSAKI (SZIRMAI) ISTVÁN (1933-2003) a Budapesti Vörös Lobogó és az MTK balszélsője, 1955 és 1961 között 6 válogatott találkozón szerepelt. — A gyors, ötletesen játszó, igen hasznos szélső, lendületes elfutások után rendszerint pontosan adott be. Olykor a kapura is veszélyt jelentett. A védelemben is sokat segített. Taktikailag érett, fegyelmezett játékos volt. Eveken át — Fenyvesi dr. mögött — a második legjobb balszélsőnek számított. Játékos pályafutása után sem szakadt el a labdarúgástól, edzőként folytatta munkásságát. SZUSZA FERENC (1923-) \ ***** az Újpest FC, az UTE és a Budapesti Dózsa belsőcsatára, 1942 és 1956 között 24 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. — „Ferikét" nagy játékintelligenciája, technikai és taktikai képzettsége, óriási lövőereje — mindkét lábbal — és gólképessége a legjobb magyar csatárok közé emelte. A fizikailag is kitűnő felépítésű újpesti labdarúgónak csupán a gyorsasága és fejjátéka ellen lehetett némi kifogást emelni. A kombinatív játékhoz kitűnő érzékkel rendelkezett. Társait tervszerűenfoglalkoztatta. Pályafutásának másodikfelében, amikor már elegendő tapasztalatra tett szert, az egész támadósor játékát mesterien irányította. A belsőhármas mindegyik helyén magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Legtöbbször jobbösszekötőben szerepelt. 1949júliusában, a lengyelek elleni mérkőzés előtt, Debrecenben súlyos sérülést szenvedett, amely évekre visszavetette. Nagyon nehezen talált ismét magára. Sérülését követően a válogatott csapatban még további négy alkalommal kapott helyet. Nagy népszerűségét sportszerű magatartása és szerénysége is növelte. Legkiemelkedőbb játékát 1947. szeptember 14-én, az Ausztria elleni találkozón (3:4) mutatta. Arról igazán nem tehetett, hogy három pompás gólja sem bizonyult elegendőnek a vereség elkerüléséhez. Edzőként is eredményesen működött. A Győri Vasas ETO csapata az ő szakmai irányításával érte el feltűnő hazai és nemzetközi sikereit.