Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

MACHOS FERENC (1932-) a Budapesti Honvéd, majd a Vasas SC belsőcsatára, 1955 és 1963 között 2 8 mérkőzésen játszott a válogatott együttesben és 12 gólt ért el. — Technikailag és taktikailag kitűnően képzett játékos volt. Jó „iskolában", a Budapesti Honvéd Aranycsapatában, Kocsis és Puskás között érett válogatott labdarúgóvá. Eleinte elsősorban a befejezés, a gólszerzés terén jeleskedett. Sportpályafutásának második Jelében ötletesen szervezte a támadásokat, ügyesen irányította társainak játékát. Hatalmas erejű, pontos lövéseivel a kapura mindig veszélyt jelentett. Cselezést készsége és mozgékonysága szintén jóval meghaladta az átlagot. 1951. június 23-án, a Bulgária elleni világbajnoki selejtező mérkőzésen (4:1 ) kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Három pompás góljával jelentős érdemeket szerzett a győzelem kiharcolásában. MÁTRAI (MAGNA) SÁNDOR (1932-2002) a Budapesti Kinizsi és az FTC hátvédje, 1956 óta 80 alkalommal játszott a válogatottban. Tagja volt az 1958., 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. — A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából májéi évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült azonban, hogy a hátvédsorban — középen és a jobb oldalon — egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Atléta múltjának eredményeként éveken át a leggyorsabb magyar labdarúgónak bizonyult, csaknem minden jutópárbajt megnyert az ellenfél csatáraival szemben. Gyorsaságához az elröppent esztendők jolyamán egyre több „szakmai", labdarúgó erény csatlakozott. Technikailag sokat csiszolódott. Labdakezelése biztonságossá, a bal lába is „használhatóvá" lett. Fejjátéka kezdettől jogva kitűnő. Nagyszerű ütemérzéke, valamint bátorsága révén a beaúszószerelésnek valóságos mesterévé vált. A szélsőhátvéd helyén jól kamatoztatta a csatársorban szerzett tapasztalatait. Gyakran jutott Jel a támadásokkal, és pontos beadásokkal teremtett lehetőséget a támadók előtt. Taktikai érzéke kijogástalan. A „söprögető" szerepkörben sorozatosan kitűnő teljesítményt nyújt. Küzdőképessége és sportszerűsége is példás. Legnagyobb sikerét talán 1962. szeptember 2-án, a jobbhátvéd helyén aratta. A Lengyelország elleni találkozón (2:0) a mezőny kimagaslóan legjobb játékosának bizonyult. 1968-tól az Egyetértés csapatát erősítette. 1974 óta az FTC örökös bajnoka. Edzősködést nem vállalt, évekig tagja volt viszont az FTC elnökségének, valamint a labdarúgó-szakosztály