Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

DEAR 1 FERENC (1922-1998) a SZAC Barátság, majd az FTC középcsatára, 1946 és 1949 között 20 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 29 gólt ért el. — Az eredetileg hentesnek tanult középcsatár nagyszerű testi jelépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaßer, Takács II és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem „csillogott" a rendkívül népszerű „Bamba", de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt jeltalálta magát. A válogatott csapatban elért majdnem másfél gólos mérkőzésenkénti átlagát még senki sem közelítette meg. (Természetesen csak a többször, legalább ötször szerepek játékosok által szerzett gólokkal való összehasonlításra gondolunk.) Legkiemelkedőbb teljesítményét 194 7. augusztus 1 7-én, a Bulgária elleni mérkőzésen (9:0) nyújtotta, amikor is négy góllal terhelte meg a vendégek hálóját. Ugyancsak négy gólt ért el 1949-ben a magyar—lengyel találkozón (8:2), míg I 946-ban, Luxemburg ellen (7:2) három góllal járult hozzá a nagyarányú győzelemhez. Húsz válogatott mérkőzése közül tizenötön lőtt, illetve fejelt gólt! DUDÁS ZOLTÁN (1933-1989) a Diósgyőri Vasas, majd a Budapesti Honvéd jobbhátvédje, 1955-ben és 1960-ban 2 mérkőzésen volt válogatott. — Szívós, technikailag fegyelmezett, hasznos védőjátékosnak bizonyult. Mindkét lábbal jól rúgott. A hátvédsor jobb és bal oldalán egyenértékű teljesítményt nyújtott. Inkább a támadások elhárításában jeleskedett.