Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

TICHY Lajos (1935-1999) A Budapesti Honvéd belsőcsatára, 1955 és 1964 között 70 alkalommal játszott a legjobb tizenegyben és 49 gólt szerzett. Tagja volt az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. — A piros-fehérek középcsatára — Machos Ferenchez hasonlóan — kiváló társak között fejleszthette ki nagyszerű képességeit. Már fjúsági játékos korában a Budapesti Honvéd Aranycsapatába került, nevelő egyesületéből a BVSC-ből. Uj környezetében, Bozsik, Puskás, Kocsis és Czibor mellett rengeteget tanulhatott. A tanultakat azután pályajutása során jó tanítványhoz illően hasznosította is. A válogatottban legtöbbször (48 mérkőzésen) a balösszekötő helyén szerepelt. Erőteljes fizikumú, lendületes, robbanékony, gólképes játékos. Mindkét lábbal jól kezeli a labdát, öúetesen osztogat. A mezőnyben is mozgékony, de legnagyobb erénye a határozott, eredményes befejezés, a gólveszélyesség. Gyorsasága és fejjátéka nem kifogástalan. Említett jó tulajdonságai miatt fénykorában Európa legjobb csatárai között emlegették. 1964ben meglehetősen váratlanul került ki a válogatott csapatból. Az ott rábízott előkészítő szerepkör akkoriban nemigen felelt meg játékstílusának. Csaknem máfél évtizedes élvonalbeli pályajutásának legsikeresebb mérkőzését 1959. október 25-én, a svájciak ellen (8:0) játszotta. Ekkor négy góllal terhelte meg a vendégek hálóját. Szakvezetői karrierjének nagy része is Kispesten zajlott: 1971 és 1976 között az ifjúsági és tartalékcsapat edzője volt, 1976-tól 1982-ig vezetőedző, 1979— 1980-ban a bajnokcsapat mestere. Ezután Kuvaitba szerződött az al-Shabab együtteséhez. Visszatérve négy évig volt a Bp. Honvéd utánpótlás-szakágvezetője, 1989-től a pirosfehérek szaktanácsadójaként működött. Türelmesen viselt, hosszú betegség után 64. életévében ragadta el a halál.