Dr. Szabó Lajos: Volt egyszer egy Aranycsapat... (A Sportmúzeum Kincsei 4. Budapest, 2004)

hívták őket. Volt egy ilyen nóta... A másik asztalnál velük szemben Kutas István, a sporthivatal egyik főembere, mellette Sebes, háttal Hegyi Gyula. Egyszer csak Kutas odaszólt nekik: „Megint ezek a fasiszták együtt..." „A moszkvai nagynénéd, az a fasiszta" — válaszolta Czibor. Az 1948-as londoni olimpián Sebes Gusztáv még a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként volt jelen. Szeptember 19-én, a Debrecenben lejátszott magyar—lengyel mérkőzésen, amelyet a magyar válogatott 6:2 arányban nyert meg, még Gallovich Tibor volt a kapitány, de Sebes már készülődött. 1949. január 10-én kelt az az írás, amely ráruházta a szövetségi kapitányi címet. És április 10-én mutakozott be először Prágában, jóllehet mondhatjuk azt, hogy előtte már három mérkőzésen, 1948 őszétől ő volt a főnök. Nota bene: a csehszlovákoktól kikaptunk 5:2-re... De utána Sebes gondolt egyet, és az osztrákok ellen, május 8-án, a Budapesten lejátszott meccsen már a fiatalokra építette a csapatot. 6:1 -re nyert a válogatott. Adva volt két ásza: Puskás és Bozsik, s melléjük került a csatársorba Budai és Czibor. A középhátvéd helyén Kispéter Mihállyal és Börzsey Jánossal próbálkozott, de nem voltak elég kemények, ezért tette be Dórántot. És nem a tudás döntötte el, hogy ki játsszon ezen a poszton! Kezdetben Deák „Bamba" volt a center, de nála meg erőnléti gondok akadtak, ezért jött Palotás. Bukovi Nándor az MTK-ban bevezette a 4-2-4-es rendszert, s ennek köszönhetően a válogatottban is ő lett a hátravont középcsatár. Le kell írni, hogy Palotás Péter ebben a szerepkörben nagyszerűen helytállt. Hatalmas lövései voltak és jól is fejelt. Hidegkúti Nándornak viszont jobban mentek a kényszerítő passzok az elöl lévő játékosokhoz, s ezért ragadt bent a csapatban. A tudatos építkezéshez még annyit, hogy Sebes maga mellé vette Titkos Pált és Mándi Gyulát, akikkel a Hungáriában együtt játszott. A magyarázat egyszerű: megbízott bennük. Részlet egy Szepesi Györggyel készített interjúból. — Nagyon sokan megkérdőjelezik Sebes szakértelmét. „Nem értett hozzá" — mondják. — A csapatépítés külön kategória. Szegény Sándor „Csikarnak" élete végéig az marad a fóbiája, hogy gyűlölte Sebes. Holott talán jobban szerette, mint Budait, mert „Csikar" MTK-s volt, és Sebes soha nem tagadta meg régi klubját. Úgy érezte azonban, hogy Sándor játéka nem az a kvalitás, mint... Ez nagy tévedése volt! De Zakariásban nem tévedett, Buzánszkyban nem tévedett, amikor Rudas Feri sérülése után behozta. És Lórántban sem, amikor őt választotta és nem Börzseyt. Vagy Grosicsban sem tévedett. Sebes választhatta volna Gellért, Ilkut vagy Henni Gézát; utóbbi a legnagyobb kapus volt a három között, a legrugalmasabb, a legokosabb, a legintelligensebb mindenfajta vonatkozásban. Mégis úgy látta, hogy Grosics adottságai jobban illeszkednek ehhez a csapathoz. Henniben biztos egy kis bohócot is látott. — Következésképpen megtalálta afogaskerekeket? — És egyetlen kivétellel — ez Sándor „Csikar" — megtalálta a fogaskerekeket. Teljes elismerésem „Csikaré"; én is megbántott lennék az ő helyében, de nem személyi indulatokat keresek mögötte. Mint ahogy azt keresik..., hanem egy rossz „húzást". — De nem „Csikar" volt az egyeden, akivel Sebes nem volt egy hullámhosszon. Cziborral sem jött ki mindig... — Igen, de Czibor végig tagja volt a csapatnak.