Dr. Szabó Lajos: Nők a magyar sportban (A Sportmúzeum Kincsei 3. Budapest, 2003)

NŐ ÉS A SPORT" A SZOCIALISTA ÉRTÉKRENDBEN (1948-1989) A második világháborút követően Magyarország a szovjet érdekszférába került, s ennek megfelelően a szovjet mintájú társadalmi berendezkedést kellett bevezetnie. A nőkérdés politikai kérdéssé vált, s a női részvételt minden vonatkozásban annak minden pozitívumával és negatívumával együtt csak statisztikai elemként kezelték. A döntéshozatal közelében a legritkább esetben volt női vezető, sportvonalon pedig egyáltalán nem. A sport vonatkozásában a Magyarország „sportnagyhatalom", jelszó a szocializmus fölényét hivatott bizonyítani, hasonlóan a többi szocialista országéhoz. Az 1950-es évek olimpiái 1952 Helsinki, 1956 Melbourne a magyar női sportolók legsikeresebb olimpiái voltak. A tornász Keleti Ágnes 10 érmével (5 arany, 3 ezüst, 3 bronz) az eddigi legsikeresebb magyar női olimpiai bajnok. A csapat is sikeresen szerepelt. (Korondi Margit, Tass Olga, Köteles Erzsébet, Kertész Aliz) Hasonlóan kimagaslóan szerepeltek akkor az úszók is. (Szőke Katalin, Nóvák Éva, Nóvák Ilona, Gyenge Valéria, Temes Judit, Székely Éva). A nem olimpiai sportágakban ismét az asztaliteniszezők érték el a legjobb eredményt. Az 1960-as években a női foglalkoztatottság teljessé vált, a hétköznapi gyakorlatban azonban megmaradt a béraránykülönbség. A kormányzat diktatórikus gyakorlata minimálisra szűkítette a nőí önszerveződés lehetőségét is. A rosszul fizetett állások „nőiesedtek" el. A tömegsport „felülről" kötelezően előírt gyakorlata nem segítette elő a szabadidő sportolás szokásának megkedve!tetését. Az élsport tekintetében mindent az eredményességnek rendelt alá az állami sportvezetés, így ha nemzetközileg női vonalon láttak több lehetőséget azt támogatták, (kajak, vívás, kosárlabda, kézilabda, röplabda). A politikai propagandában a nők technikai sportágakban való „egyenlőségét" is deklarálták, a valóság azonban nem ezt mutatta. A tudományos kutatás vonalán kizárólag a biológiai vonatkozások kaptak 100 %-os támogatottságot. Az 1970-es évekre az un. kétkeresős családmodell alakult ki. Egyre kevesebb ideje jutott a dolgozó nőknek a sportolásra, (hiányos infrastruktúra, szegényes választék, a háztartások gépesítése könnyített ugyan, de nem rövidítette munkaidőt. Egyre népszerűbbé vált azonban a sportolás az egyetemisták körében. A családalapítás után azonban erre már nem sok idő jutott.