Dr. Szabó Lajos: Nők a magyar sportban (A Sportmúzeum Kincsei 3. Budapest, 2003)

LABDAJÁTÉKOK A labdajátékok versenyszerű változatai, annak hazai és nemzetközi versenyei, bajnokságai a XX. század sportfejlődésének termékei. Hazánkban nagyrészt az I. világháború után alakultak meg a sportágak szövetségei és írták ki az első bajnokságokat. Az iskolai testnevelés itt is úttörő szerepet játszott, hiszen elkötelezett testnevelő tanárok (számosan közülük külföldi tanulmányútjaikon ismerkedtek meg az egyes labdajátékok versenyszerű formáival) szeretették meg a diákokkal a kézi-, kosár-, és a röplabdajátékokat. A kizárólag „férfi" sportnak számító labdarúgás „hobbi" szinten már az 1940-es évektől aktív sportág volt a nők - ugyan még szűk - körében. Versenyszerű elismerést csak az 1970-es években kapott. A röplabda népszerűsége az 1950-es évektől folyamatosan növekedett. A legsikeresebb évtized az 1970-es volt (olimpiai negyedik hely, 1976), s ekkora sikercsapatnak az edzője is nő volt Kotsis Attiláné személyében. A kosárlabda a legkiegyensúlyozottabban fejlődő női labdajáték hazánkban. Már az 1950-es években Európa bajnoki érmet szerzett válogatottunk, s folytatódott ez az 1980-as években is. Sajátos színfolt, hogy a sportág Budapest centrikussága megszűnt, a BSE sikersorozata után az 1990-es évektől a vidéki sportklubok érik el a jelentős nemzetközi sikereket. (Pécs, Sopron). A női kézilabda hasonlóan kiegyensúlyozott fejlődést mutatott az utóbbi évtizedekben, bár talán kisebb utánpótlás bázissal rendelkezik, mint a kosárlabda. A sportág hőskorára jellemző, hogy nagypályás kézilabdában is ért el nemzetközi sikert válogatottunk, majd a kispályás korszak is sikerekkel teli mind a válogatott mind a klubcsapatok vonatkozásában (olimpia bronz 1996, ezüst 2000, FTC, Vasas, Dunaferr, Győr, Debrecen kupagyőzelmei). A női vízilabda az utóbbi évek siker csapatsportága, 2001-ben női válogatottunk Európa bajnoki címet, s világbajnoki ezüstérmet szerzett. A vízilabda hasonlóan az öttusához, jelentős magyar hagyományokkal rendelkezik férfi vonalon is, s ez a szakmai háttér nagymértékben hozzájárult a nők e sportágbeli sikeréhez is. Az asztalitenisz a XX. század legsikeresebb magyar női labdajátéka. 1920-tól szinte minden évtizedben találunk világviszonylatban is elismert versenyzőket (Mednyánszky Mária, Farkas Gizella, Kóczián Éva, Magos Judit, Kisházi Beatrix, napjainkban Bátorfi Csilla, Tóth Krisztina), akik sikeresen tudták és tudják felvenni a versenyt nemcsak az európai, hanem az ebben a sportágban igen kiemelkedő tudású ázsiai versenyzőkkel is.