Dr. Szabó Lajos: Nők a magyar sportban (A Sportmúzeum Kincsei 3. Budapest, 2003)

Hasonlóan kimagaslóan szerepeltek akkor az úszók is. (Szőke Katalin, Nóvák Éva, Nóvák Ilona, Gyenge Valéria, Temes Judit, Székely Éva). A nem olimpiai sportágakban ismét az asztaliteniszezők érték el a legjobb eredményt. Az 1960-as években a női foglalkoztatottság teljessé vált. A hétköznapi gyakorlatban azonban megmaradt a béraránykülönbség. A kormányzat diktatórikus gyakorlata minimálisra szűkítette a női önszerveződés lehetőségét is. A rosszul fizetett állások „nőiesedtek" el. A tömegsport „felülről" kötelezően előírt gyakorlata nem segítette elő a szabadidő sportolás szokásának megkedveltetését. Az élsport tekintetében mindent az eredményességnek rendelt alá az állami sportvezetés, így ha nemzetközileg női vonalon láttak több lehetőséget azt támogatták, (kajak-kenu, vívás, kosárlabda, kézilabda, röplabda). A tudományos kutatás vonalán a biológiai vonatkozások kaptak 100 %-os támogatottságot. Az 1970-es évekre az ún. kétkeresős családmodell alakult ki. Egyre kevesebb ideje jutott a dolgozó nőknek a sportolásra, (hiányos infrastruktúra, szegényes választék, a háztartások gépesítése könnyített ugyan, de nem rövidítette munkaidőt. Egyre népszerűbbé vált azonban a sportolás az egyetemisták körében. A családalapítás után azonban erre már nem sok idő jutott. Az ún. politikai rendszerváltás (1989) után a piacgazdaságra, való áttérés gazdaságilag még nehezebb helyzetbe hozta az átlagcsaládban élő nőket, sportolásra - bár a köztudatban ennek már egyre nagyobb az egészségügyi; esztétikai jelentősége - még kevesebb lehetőség adódik az alacsony átlagkeresetek miatt. Az 1988-as, 1992-es, 1996-os olimpiákon győztes versenyzők hasonlóan a nyugati országokhoz „reklámhordozó" sztársportolókká váltak. (Egerszegi Krisztina: úszás, 5 aranyérem, Kőbán Rita: kajak-kenu, 2 aranyérem) Az 1992-es évben a világ legjobb női sportolója szavazáson a legtöbb szavazatot a Jugoszláviában született, ma már az USA-ban élő magyar származású teniszező Szeles Mónika kapta, mögötte a Barcelonában 3 arnyérmet szerzett úszó Egerszegi Krisztina végzett. Az 1980-as 1990-es évek legsikeresebb „kísérlete" a sakkozó Polgár család nevéhez fűződik, ahol az édesapa Polgár László tudatosan készítette elő lányai (Zsuzsa. Judit, Zsófia) nemzetközi sakksikereit, s amely révén a Polgár lányok napjainkban is világszerte elismert eredményeket érnek el. Az 1990-es években a nők körében a legnépszerűbb tömegsport tevékenység az iskolák tornatermeiben sok esetben magánszervezésben folyó aerobik-jazzgimnasztika foglalkozásokon való részvétel volt. Hasonlóan sikeresek a nők számára rendezett utcai futóveresenyek is. Hasonlóan az 1990-es évek sajátossága versenysport és a tömegsport sajátos ötvöződése az fittnes mozgalom, melynek első világbajnokai is a magyar nők köréből kerültek ki.