Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Oszét fiújátékok (Szabó István)

Szabó István Oszét fiújátékok A mai Jász-Nagykun-Szolnok megye északkeleti részén, a Zagyva és a Tárna folyók volt völgyébe települt, egykor önálló közigazgatást és kiváltságokat élvező terület a Jászság, amelynek lakossága önálló etnikai csoportot alkot (Szabó L.-Szabó I. 1980. 26. p.). Ma a régi jász kerület területén 15 önálló település van, s a Jászság testébe ékelődik három nem jász eredetű község: Alattyán, Jánoshida és Pusztamonostor. Együttesen 89388 lakos népesíti be az 1990-es adatok szerint (Simon B: Szülőföldem a Jászkunság. Szolnok, 1993.). Földművelő-állattartó életmódot folytatva a jászok 1241-ben telepedtek meg a mai Jászság északi részén, mint a befogadott kunok politikai jogokat nem élvező, tőlük kulturálisan és etnikailag is elkülönülő segédnépe (Szabó L. : A jász etnikai csoport. Szolnok, 1979. 161-163. p.). A magyarországi viszonyok a földművelő-állattartó jászoknak inkább kedveztek, mint a nomád kunoknak, s ezért gazdaságilag jobban megerősödtek, hamarabb megtelepedtek, megkeresztelkedtek és elmagyarosodtak. Beilleszkedtek a magyar települési hálózatba, s feltehetően már ekkor, a török idők előtt szilárd szerkezetű kertes településeket hoztak létre (Szabó L.: Jászság. Budapest, 1982.). Mindez elsősorban a Károly Róbert által adományozott 1323-as kiváltságlevélnek köszönhető, amely kivonta a jászokat a kunok fennhatósága alól, s ettől kezdve önállóan is a kunokkal hasonlatos jogokat élveztek (Szabó L. 1990. 79-84. p.). A beilleszkedés egyik kétségtelen bizonyítéka, hogy nyelvüket viszonylag igen korán a magyarra cserélik. Ezért is nehéz hosszú ideig ázsiai rokonaik bármelyikével hitelesen azonosítani őket. A privilégiumok birtokában a jász terület gazdaságilag nagy ütemben erősödik. A náluk alacsonyabb gazdasági és kulturális szinten álló, tőlük délre lakó kunok helyett Eger és Gyöngyös környékének magyar községeivel tartottak kapcsolatot, kihasználták a hegyvidék és az alföld nyújtotta gazdasági lehetőségeket és széles körű kereskedelmet folytattak. A berendezkedő török is óvta a gazdag vidéket, nemigen pusztította, lakossága "csak" megtizedelődött, de teljesen nem pusztult el (Szabó I. 1974. 45-104. p.). A reformáció idején Gyöngyös rendházának vonzásában római katolikus maradt az egész terület. A kunokkal ellentétben, akiket betelepedésüktől kezdve hosszú időn át sikertelenül kíséreltek meg a pogány hitről kereszténnyé téríteni, a jászok zökkenőmentesen áttértek, hiszen — a legutóbbi régészeti ásatások bizonysága szerint — már a bejövetelükkor is keresztény hiten (igaz, hogy a bizánci formájún) voltak. Egyedül az eredetileg is kun gyökerű Jászkisér vált a települések közül refor-