Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)
Mozgásos népi játékok Hajdú-Bihar megyében (Vajda Mária)
jönni, s fel tud állni. /Varga Gyula : Egy falu az országban (Kismarja leírása a felszabadulásig) Debrecen, 1978. 194./ Ugyancsak a nagy fiúk és felnőtt férfiak játéka volt a griffmadár . Egy játékosnak le kell guggolnia. Hátul, térde mögött egy botot keresztbe dugnak, ezalatt átveszik a két kezét, s elől, lábszárai előtt összekötözik. így kész a "griffmadár". A többiek igyekeznek felborítani, előre-hátra forgatják. A "griffmadár" igyekszik nem kis erőkifejtés útján talpon maradni. ( Varga Gyula i. m. 194.) A legények ügyességi játékaiban jelentős szerepet játszott, fontos kellék volt a bot. A bothúzáskor két fiú egymással szemben leül a földre úgy, hogy talpukat összehelyezik, térdüket kinyújtják, nyújtott térddel megfogják egymás kezét, vagy közösen egy botot, s igyekeznek egymást felállítani a földről. A bothúzásnak mind a nagyobbacska fiúk, mind a legények között élt egy olyan változata, amikor húztak egy vonalat, s úgy álltak oda, hogy a vonal a bot közepére essen. Az volt a győztes, aki a bottal áthúzta a másikat a vonalon. A bothúzáshoz hasonló módon történt a kötélhúzás is, csak itt már csoportban versengtek egymással. Ugyancsak a fiúk erőjátéka volt a bot alatt átbúj ás . A bot egyik végét a fal mellett a földhöz támasztják. Kis távolságra a föld felett meg kell fogni a botot, s átbújni alatta. A legények megítélésében régen fontos szerepet játszott az erő, ügyesség. A legények vezetőjét, a legénybírót minden évben újraválasztották. Néhol választását Pünkösdkor tartották, amikor lóversenyben, máshol birkózásban vagy bikafékezésben kellett a többieket legyőznie, és rátermettségét bizonyítani. ( Balassa - Ortutay : Magyar Néprajz Bp. 1979., 578.) S mivel a verseny rendszerint Pünkösdkor történt, a győztest gyakran pünkösdi királynak nevezték. Hazánkban már a XVI. században általánosan ismert volt a pünkösdi királyválasztás, különböző versenyjátékokkal. Valószínűsíthető, hogy létezett egy régebbi magyar tavaszi legényünnep is. A lótenyésztő keleti rokonnépek a mai napig is ismernek versenyjátékokkal, főleg lóversennyel összekötött tavaszi legény ünnepeket. ( Sebestyén Gyula : A pünkösdi király és királyné. Ethnográfia, 1906. 32-43.) Nádudvaron a népi emlékezet szerint lovasversenyt és ügyességi versenyeket rendeztek, ez utóbbi birkózásból és tekézésből állt. A versenyek győztesét avatták pünkösdi királlyá. A Hortobágyon is rendeztek ügyességi versenyt a pásztorok között Pünkösd napján, azonban ennek egyes mozzanataira már nem emlékeznek. ( Barna Gábor : Népbit és népszokások a Hortobágy vidékén. Bp. 1979. 108.) Derecskén is a lóversenyen legelsőként beérkezettet választották meg pünkösdi királlyá. A legutolsó pünkösdi király egy Rimán nevű csikós legény volt a századforduló körüli években. (DMNA V. 1/2. 26.) A szokás hajdanán Debrecenben is hasonló módon élhetett, erre utal Wagner Sándor : (1838-1919) Pünkösdi királyválasztás Debrecenben c. (a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő) vázlata. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a lóversenyhez
