Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Tradicionális játékok a magyar középiskolákban a századforduló előtt (Szabó Lajos)

sel. Tovább emeli a mű fontosságát, hogy az eddig megszokott rajzok mellett 35 fényképet is közöl, melyeken Collaud Ferenc testnevelőtanár tanítványai segítségével bemutatja a kor középiskolai játékainak mozdulatait. A fényképek 1895-ben készültek egy budapesti gimnáziumban. Az 1899-ben elkészült gimnáziumi tanterv az addigi heti két tanóra mellé bevezette a kötelező játékdélutánt, melyen hetente egyszer tanári vezetéssel kellett a tanulóknak az időjárásnak megfelelően lehetőleg szabadtéren főleg játékokat és atlétikai mozgásokat gyakorolnia. A századfordulót követő éveket Magyarországon az atlétika-torna háború jellemezte, mely jelentős befolyással bírt a középiskolai testnevelésre is. Ennek alapját a korábban indult főleg német gyökerekkel rendelkező konzervatív tornaegyesületek és a modern (angol mintájú) liberális sportklubok vetélkedése képezte, mely a magyar sportélet vezetéséért folyt. Mivel ekkor a testnevelőképzés a tornaegyesületek felügyelete alatt volt és a játékmozgalmat pedig főként az atléták támogatták, így különösen fontos volt az iskolai játékmozgalom elterjesztése szempontjából az állami, minisztériumi beavatkozás, mely elsősorban Berzeviczy Albert nevéhez kötődik, nélkül a mozgalom nem érhette volna el sikereit. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy a századforduló idejére a magyar középiskolákban tért nyertek a szabadtéri sportok és a játék. A tizesévek végére kialakuló un. magyar testnevelési rendszernek már szerves részét képezik a játékok, köztük jónéhány tradicionális játék is. Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy ezek a magyar játékok nem tudták állni a versenyt az egyre népszerűbb nyugati játékokkal (pl. labdarúgás), ezért a mai testnevelési gyakorlatból szinte teljesen kivesztek.