Siklódi Csilla szerk.: Tradicionális sportok, népi játékok (A Sportmúzeum Kincsei 2. Budapest, 1996)

Tradicionális sportok, népi játékok az észteknél (Marge Vaerv, Kalle Voolaid, Kaie Jeeser, Anu Sillastu)

sörfogyasztás kötelező volt ilyenkor, de erősebb italokat is felszolgáltak. Mindez kedvező volt a játékokhoz és az erőpróbákhoz. A következőkben felsoroljuk azokat az ünnepeket amelyekhez bizonyos játékok kapcsolódtak: Karácsony - az észtek legnagyobb ünnepe.Néhol még a karácsony előtti időszakot is megünnepelték. A karácsony két héten át tartott a karácsony estétől vízkeresztig (január 6.). A karácsonyi ünnepek kezdetén szalmát hordtak a szobába - ezért aztán néhány területen a szalmát "karácsony"-nak hívták. Ez az ünnep jó alkalmat teremtett a játékra, hiszen nem dolgoztak ebben az időszakban, sokszor még az ételeket is előre elkészítették. így a karácsony pihenéssel, a rokonok és barátok meglátogatásával, evéssel és szórakozással telt az idő. A szalmán lehetett az erőket összemérni ("cigány-birkózás", "a bot áthúzása"), ügyességi próbát tenni (a "robot próbája", nyakfogás, cipész-játék), vagy szerencsét próbálni. Az erőt és ügyességet próbára tevő játékok: Teomehe eksam ("a robotolás próbája") íjat tesznek a földre, két végére állítva, s át kell bújni alatta anélkül, hogy a földet érintenék. Kupjakepiproov ("a tiszttartó botjának vizsgálata") 1 - l,5m-es botot támasztanak a falnak, meg kell fogni a két végét, aztán átbújni alatta. Mustlasemaadlus ("cigány birkózás") Észtországba a svédek hozták ezt a játékot. A játékosok lefekszenek egymás mellé úgy, hogy a fejük az ellenkező irányban van. Egymás melletti lábukat összekapcsolják, és megpróbálják elhúzni az ellenfelet. Rebase pűűdmine ("rókafogás") 3 ember játssza. A földre egy kötélhurkot tesznek, amin a "rókának" át kell mennie. Közben a másik két játékos megpróbálja Őt elkapni a hurokkal. Vagikaika vedamine (bothúzás) A játékosok egymásnak támasztott, nyújtott lábakkal ülnek a földön, két kézzel fogva egy botot. Az győz, aki a másikat elnyomja a helyéről. Kiisa pűúdmine (koszorú fogás) Egész Észtországban elterjedt, több változata ismert. A játékosok csak kezük segítségével mozoghatnak, egy szalmakoszorút a szájukba véve kell visszatérni a kiindulási helyre.