Siklódi Csilla szerk.: Sport Anno (A Sportmúzeum Kincsei 1. Budapest, 1993)

Az első olimpiák (Siklódi Csilla)

Kz első olimpiák A közelmúltban nagyon sok olyan könyv jelent meg, amely újratárgyalta az eddigi újkori olimpiákon elért magyar sikereket. Szándékunk szerint mi nem az érmesek felsorolására törekszünk, hanem szeretnénk közelebb hozni az akkori versenyek világát, a körülményekéi a ,,hétköznapokat", ha lehet egyáltalán ilyenről szó ezeken az ünnepeken. Eddigi részvételünkre joggal lehetünk büszkék, hiszen minden egyes olimpia, amelyben indulhattak versenyzőink, diadalmenet volt a számukra. Kevesen tudják azonban, hogy magának az olimpiai eszme felélesztésének, elterjesztésének munkájában milyen nagy szerepe volt egy magyar tanárembernek, Kemény Ferencnek. Ő volt az, aki azonnal csatlakozott Pierre de Coubertin báróhoz miután 1892-ben meghirdette célját, az olimpiai hagyomány felélesztését. Szervező, népszerűsítő munkájának elismeréseként Coubertin báró felkérte az olimpiai szervezőbizottságban való részvételre. Az első újkori olimpia rendezésének színhelyéül természetesnek tűnt Athén kiválasztása. A görög kormány érdektelensége, a nemzeti gyűjtés eredményeként befolyt összeg elégtelensége azonban teljes kudarccal fenyegetett. 1895-ben maga Coubertin báró is úgy látta jobbnak, ha más várost keresnek a versenyek lebonyolítására. Ebben a helyzetben jelentkezett Kemény Ferenc azzal, hogy Budapest esetleg elvállalná a rendező szerepét. A főváros ekkor már a milleneumi ünnepségekre való készülődés lázában égett. A két időpont egybeesése szerencsésnek tűnt abban a tekintetben, hogy így a rendezvények egymást népszerűsíthették volna, és ekkorra mára magyar sportemberek elég nagy hírnevet vívtak ki hazánknak ahhoz, hogy nemzetközileg is elfogadható legyen a döntés, amennyiben Budapestnek ítélik a rendezés jogát. Kemény megsokszorozott energiával próbálta a kormányt az elképzelés mellé állítani. Az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter (Berzeviczy Albert) érdeklődést mutatott, a helyzet azonban jelentősen megváltozott mind Görögországban, mind nálunk. A görögök, — most, hogy komolyan felmerült az olimpia máshol való megrendezésének lehetősége —, becsületbeli kérdéssé tették az athéni rendezést. Hozzájárult ehhez a kormány megváltozása, de ami még fontosabb volt, egy dúsgazdag bankár, G cor gisz Averoff átvállalta a költségek nagy részét, úgymint a stadion megépítését. Amint a mesebeli király, ő sem csak fele királyságát, de a lánya kezét is felajánlotta, ha nem is a legkisebb királyfinak,