Siklódi Csilla szerk.: Sport Anno (A Sportmúzeum Kincsei 1. Budapest, 1993)

Vermes Lajos a „gáncsos lovag" (Siklóssy László)

A palicsi versenyeknek ekkor igen sajátos hangulatuk volt, inkább népünnepélynek lehetne nevezni őket. A korabeli lapok így tudósítanak. A délutáni versenyre a szegedi és szabadkai vonatok óriási számban hozták az utasokat olyannyira, hogy sok elegáns hölgy is, kik első vagy második osztályra váltotta jegyét, kénytelenek voltak a 36 embernek vagy 6 lónak feliratéi kocsikban helyetfoglalni. A versenytéren Szekrényessy Kálmán felügyelete alatt totalizatőr működött, ezenkívül Stefány Ottó rendkívüli ügyességgel pillanatnyi felvételeket végzett; a versenytéren tartózkodó közönséget kétízben is megörökítette. A viaskodás igen házias, családias jellegű volt, az egyes versenyszámokban 3-5 résztvevő állt rajthoz. Ezt tudva méginkább meglepő, hogy szinte mindig születtek fantasztikus csúcsok — legalábbis Vermes Lajos lelkes hangú tudósításai szerint. A szakmai közvélemény azonban nem fogadta fenntartás nélkül ezeket a jelentéseket, és erre jó okuk volt. ,,Mikor e versenyeket ismertettük, kijelentettük, hogy négy verseny egészen semmisnek tekinthető a hibás térmérés folytán; a sportszerűtlen eljárást kíméletes hangon megróttuk anélkül, hogy az egyes eredményekkel szemben kételyünket fejeztük volna ki. Azonban dacára annak, hogy ez egyangolmérföldes versenynél hivatalosan konstatáltatott, hogy a győztes tévedésből csak 1056 m és 85 cm-t tett, az eredmény most mégis 1609 méter befutásának tekintik. Erre nézve igen tanulságosnak látjuk egy bécsi sportlapnak határozottan jogosult következő becsmérlő sorait közölni: — Ezen eredmény ( 1 ang. mérf. 4 p. 26 mp.) kénytelenek vagyunk egész nyíltan kétségbevonni, mert vagy az időmérés nem volt helyes, vagy a pálya nem bírt a kitett hosszal. Nincs ember Magyarországon, ki a világon felmutatott legszebb eredményt — a mérföldes futásnál — 10 mp-re megközelítené. Magyarországon azonban az ilyesmit könnyen szokták venni már csak azért is, hogy jó eredményt mutathassanak ki." A beismert fantasztikumok közé tartozott Rohonczy Aladárnak a Szabadkai Torna Egylet 1885. évi országos versenyén a 100 méteres úszásban elért 1 p. 9 mp-es rekordja, melyet — Vermes Lajos saját írrása szerint — a Londoni Athleticai Club 1886. január 10-én kelt átiratában kivihetetlennek nyilvánított már csak azért is, mert ezidőben a világrekord 1 p. 29 mp. volt. Előfordult azonban az is, hogy a versenyrendező Vermes Lajost ,,tréfálták" meg, amiről ő maga tudósít igen sértett hangon: ,,Az olyan fürdőhely hírnevének, amilyen Palics, csak úgy felelhet meg, ha a fürdővendégekkel szemben a jóindulat és műveltség szabályait tartja szem előtt; a tornászünnepély alatt ennek ellenkezőjét tapasztaltuk; az előfordult kellemetlenségek még azzal voltak tetőzve, hogy a versenypályát a fürdőigazgatóság felásatta és így a velocipédv erseny eredményei a gyaloglók eredményei mögött maradtak!" Hogyan jelentsen így az ember olyan eredményt, amelyet a londoni atlétikai klub — ha már nem ismer el — legalább tiltakozásra méltasson ? Ennél komolyabb támadások is érték, ezért úgy érezte, át kell helyeznie főhadiszállását olyan területre, ahol tevékenységét egyöntetű lelkes támogatás mellett folytathatja. Szabad-