Siklódi Csilla szerk.: Sport Anno (A Sportmúzeum Kincsei 1. Budapest, 1993)

Vermes Lajos a „gáncsos lovag" (Siklóssy László)

Vermes Lajos a "gäncsos lovag VERMES LAJOS, az ezernyolcszáznyolcvanas évek allround atlétája korának legjellegzetesebb sportalakja. Bármily furcsa részletek is tarkítják szereplését, ö a magyar sporttörténelemben ismert leglelkesebb sportagitátor. Így jellemezném Vermes Lajost, ha három sorban kellene végeznem vele, de Vermest nem lehet polgári agyaknak szánt három sorban elintézni. Ki tehát ez az ember, a furcsák közt is ez a legfurcsább? Egyéniség vagy típus? Don Quijote ő vagy Munchausen báró, avagy Háry János? Szent, vagy őrült? Lángész, vagy elmeháborodott? Hérosz, vagy clown? A hasonlatok sora további fokozást kíván, de már nem Vennes javára. Vermes már sántítva marad el afféle összehasonlításban, amely Sándor Móric gr. s a két nagy ,,vándor patrióta", Wesselényi és Kendeffy mellé állítja. A simile mégis kínálkozik. Sándor Móric gr. kétségtelenül Vermes lovasított elődje. A kettő közül ő a hérosz, Vermes a paródia. Cseréljük ki Sándor Móric táltosait zörgő magas kerekekkel és megkapjuk Vermest. Mindketten egyek abban, hogy nem ismernek lehetetlent, sportjuk kedvéért minden őrültségre hajlandók. Azt mondtuk Vermesről, hogy ő a magyar sporttörtétielemben ismert leglelkesebb sportagitátor. Ezért helyt kell állnunk. De hogyan álljuk ezt, amikor sportagitátoraink sorában olyan neveket tatálunk, mint Széchenyi István gr.. Bakody Tivadar, Matolay Elek, Esterházy Miksa gr.. Molnár Lajos? Mi akkreditálja Vermest ebben a társaságban, ahol megalapozóit tudás, széles látókör, határozott, hatalmas gesztusok, önismeret és szerénység az uralkodók. Mindenekfelett pedig reális élettel való számolás. Hogy kerül Saul a prófáták közé? Hogy jut ez a kapkodó, irreális ember ebbe a társaságba? Az óriási különbség Vermes és e komoly nagyok közt szembeszökő. Azok mind ésszel kívántak híveket szerezni eszméiknek, amelyek közt helyet kapott a sport is. Ismerjük el, előkelő helyet. Ezenkívül azonban mással is foglalkoztak, másért is lelkesedtek. Vermes csak a sportért lelkesedett. Azoknak a nagyobb és épebb lelkeknek megadatott az, hogy az övénél kisebb erőfeszítéssel a sportért való agi tálason túlmenően sportalapítókká váljanak. Lege artis ültettek ők hatalmas tölgyeket, amelyek árnyában ma is üdülhetünk. Vermes alapításairól érdekkel olvasunk, de azokat nem érezzük ily tölgy szemeknek. Vermes Lajos sportagitátor, aki az élet valóságával nem törődik. Az egész ember egy óriási lelkesedés-hypertrophia, amely görög füzes fáklyaként rohan az élet országútján, hogy hirdesse a sport dicsőségét. És ezenközben a magáét is, a fáklyatarlóét. Hazájáét, a tágabbét, egész Magyarországét s a szűkebbet, Szabadkáét, Palicsét, Nagybudafalváét. Itt a világ közepe. Itt dőlnek meg feketekávézás közben a világrekordok. Egyéni sikerei vegyesek tömegsikerekkel. Pallcsra özönlik a nép. Ezrek nézik végig a mérkőzéseket. A lapok kolumnás tudósításokban számolnak be a nagy sporteseményekről. Vermeshez elzarándokolnak. Vermest ünneplik. Vermest hívják és várják. Némelykor hiába várják. Ha megjelenik, új sport gárda tömörül körülötte. Példával maga jár elől, száznál több medália díszíti mellét. S az érmek csillogását újabb tömegszuggesztióra használja fel. Bizonyára számtalanszor elmondta ő is az