Siklódi Csilla szerk.: Sport Anno (A Sportmúzeum Kincsei 1. Budapest, 1993)

Az első olimpiák (Siklódi Csilla)

hatján is csak nemzetközi versenyeket hirdettek meg, amelyeket 4 hónap alatt bonyolítottak le. A versenyszámok meghatározásánál is sokszor a látványosság, a szórakoztatás került előtérbe, pl. az úszószámok közé beiktatták az akadályúszást, ami azt jelentette, hogy a versenyzőknek úszás közben át kellett mászni vízre helyezett hordókon is. A párizsi olimpia legjellegzetesebb vonása a szervezetlenség vol. A különböző versenyszámok ütközése mellett előfordult az is, hogy az esélyes csapatot tévesen informálták a verseny időpontjáról. A magyar eredmények ilyen körülmények között sem maradtak alatta a várakozásnak, vagy a korábbi olimpiai helyezéseknek, ismét az atléták és úszók jeleskedtek. Gönczy Lajos második lett magasugrásban, míg Bauer Rudolf diszkoszvetésben aranyérmet nyert. Kis ,,szépséghiba" volt az eredményhirdetésnél, hogy az amerikai himnuszt kezdték el játszani Bauer tiszteletére, majd a Gotterhaltével, az osztrák császárhimnusszal próbálták kijavítani a tévedést. Az olimpia magyar vonatkozású bravúrját ismét egy úszó, Halmay Zoltán vitte véghez, aki egymaga két második és két harmadik helyezést ért el. Azt lehet mondani, hogy minden számban amiben indult, dobogóra jutott, 200 és 4 000 m-en második, 100 és 1 000 m-en harmadik lett. Az ő olimpiai pályafutása itt kezdődött, de korántsem ez jelentette a csúcspontot, vagy a véget, ellentétben Bauer Rudolffal, akinem folytatta tovább a versenyzést. Halmay Zoltán lett az erőssége az 1904-ben St. Louisban tartott harmadik olimpiára küldött magyar csapatnak. Sajnos ezt az olimpiát is beárnyékolta az ugyanakkor rendezett világkiállítás, amelyet a fő rendezvénynek tarottak. Eredetileg Chicago kapta a rendezés jogát, de Theodore Roosevelt elnök kívánságára — talán azért, hogy a világkiállítás várható látogatottságát ezzel is növeljék, — fél évvel a megnyitás előtt lemondtak St. Louis javára. Ez az olimpiára nézve csak hátrányos következményekkel járt. A nagy távolság miatt csak kislétszámú küldöttségek mentek Európából, ráadásul az angolok és franciák, akik pedig sok számban esélyesek lettek volna, nem is képviseltették magukat. Coubertin báró sem jelent meg St. Louisban. A magyar delegációt Kemény Ferenc, a NOB tagja és Múzsa Gyula országgyűlési képviselő, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke vezették. A csapatot mindössze 4 sportoló, — 2 atléta és 2 úszó — alkotta. Eredetileg 2 esélyesnek számító vívónk is ment volna, de az ő szereplésükhöz az engedélyt — mindketten katonatisztek voltak — a Honvédelmi Minisztérium az utolsó pillanatban megtagadta. Szerencsére Halmay-