Cseh Valentin szerk.: „70 éve alakult a MAORT” – tanulmányok egy bányavállalat történetéből (2009)
Tóth János: A MAORT lakótelepek
Tóth János Magyar Olajipari Múzeum MAORT lakótelepek Zalában Előadásom alapgondolatát Weszeli Tibor marosvásárhelyi professzortól kölcsönöztem. Ö ugyan matematikus, híres Bolyai kutató, de mondatai aktuálisak, a mának szólva mutatnak előre: „Minden ember, minden nép ragaszkodik múltjához, közösségével összefonódó történelmi eseményekhez, fejlődésének útját minden koron igyekszik újra és újra értelmezni. Vigyázzunk arra, hogy a jövő generációból se aludjon ki a hagyományőrzés tüze. Mert az emberi lélekben sorra kihunyó lámpafények a közösség megsemmisülésének, eltűnésének biztos előjelei. Az a nép, amelyik nem becsüli múltját, a jelenét sem képes értékelni". (Jelenleg éppen egy súlyos, tévedésekkel tűzdelt, torz folyamatnak vagyunk szenvedő résztvevői, aminek következménye a tapasztalható világgazdasági válság, annak hosszabb és rövidebb távú negatív hatásaival.) Hazánk, kis ország lévén és természeti adottságai miatt nem ipari hatalom. Szénhidrogéniparunk azonban nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó múlttal rendelkezik. A történelmi Magyarország területén - hasonlóan a nagy tradícióval rendelkező országokhoz - a XIX. század közepén kezdődött az olajkutatás. Több eredmény és kudarc után 1937 novemberétől számítjuk a nagyipari kőolaj- és földgáztermelés kezdetét. Ekkor koronázta ugyanis siker a magyar államtól kőolaj- földgáz és más ásványolaj félék kutatására, valamint bányaművelésére 1933 júniusában koncessziót kapott Európai Gáz- és Villamostársaság (EUROGASCO) működését. A Budafa-2 jelű fúrás eredményei alapján 1938. július 15-én megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság, a MAORT. Érthető, hogy a MAORT az olajkutatások bizonytalansága miatt nem kezdett nagy kockázattal és költséggel járó építkezéseket a kutatófúrások megindításakor. Amint a kutatások eredményt hoztak, megindult az olajtermelés, szükségessé vált különböző létesítmények, ipartelep(ek) építése. Mindezeket megelőzte a hidak megerősítése, közutak javítása, új utak tervezése, építése. Ez több munkaerő viszonylag kis körzetben való foglalkoztatását jelentette. így megkezdődött a lakásépítés is. (Az EUROGASCO felvételi szabályzata előírta, hogy a kútfúrásoknál alkalmazott mérnököknek természetbeni juttatásként bútorozott lakást, fűtést, világítást és vizet, illetve vízvezetéket kell biztosítani.) Csak érdekességként említem, hogy ekkor egy átlagos napszámbér 0,8 pengő, ugyanakkor az olajiparban a munkások átlagos órabére 0,8-1,1 pengő, egy fúrómester órabére 2-3 pengő, a mérnökök átlagban 1.100 pengőt kerestek havonta. Ekkor a havi, tanítói fizetés 80 pengő, míg az egyetemi tanáré 600 pengő volt. Az 1937 novemberétől tevékenykedő építési csoport egy mérnökből, egy művezetőből és a szükséglethez igazodó létszámú munkásokból állt. Később természetesen növekedett a szakalkalmazottak száma is. Először földmunkát (tereprendezést) végeztek, utat, gépházat, stb. építettek. 1938 tavaszán Bázakerettyén hozzáfogtak 7 db mérnöklakás építéséhez. A terveket Antal Dezső budapesti építészmérnök készítette a göcseji népi építészet tanulmányozása alapján. (Antal Dezső 1935-ben írt egy füzetet zalai tanulmányútjáról: „A magyar népi építészetről. Göcsej".) A szép környezetben kivitelezett házak átmentették az utókornak a göcseji népi
