Srágli Lajos: Ásványolajtermékek és kereskedelmük Magyarországon a XIX.-XX. században (Zalaegerszeg, 2005)

Ásványolajtermék fogyasztás 1937-ben (tonnában) Könnyű benzin 3683 Nehéz benzin 51833 Petróleum 67466 Gázolaj 47461 Fűtőolaj 34000 Kenőolajok 12988 Egyéb 7924 Összesen 225350 Az 1940-es évekre is jellemző, hogy az ásványolajtermékek kereskedelme (kivételt képezett: a kenőolajok, zsírok, paraffin, vazelin) szinte teljes egészében a finomítók kezében volt. Ezt a helyzetet csak a második világháború utáni államosítások számolták fel. A nagyobb finomító vállalatok a nagyobb városokban saját földalatti tartálytelepekkel, kisebb városokban, nagyközségekben hordótároló raktárakkal rendelkeztek. Elosztási hálózatuk az egész országra kiterjedt. A kisebb finomítók inkább csak a közvetlen közelükben lévő területen adhatták el termékeiket. A tartálytelepek általában a vállalatok saját kirendeltségeiként működtek, míg a hordótároló lerakatokat helybeli, iparengedélylyel rendelkező kereskedők, az ún. „lerakatosok" kezelték, jutalékos megállapodás alapján. A lerakatos csak meghatározott körzetben adhatta el a termékeket. Benzin, petróleum és gázolaj, továbbá márkás kenőolajok eladása esetében a finomítók általában közvetlen a fogyasztónak adtak el, s a lerakatos is nem a saját nevében, hanem a megbízó vállalat nevében számlázott. A petróleum kiskereskedők, a falusi szatócsok e szempontból fogyasztónak számítottak. Az eladási árak mint fogyasztói árak voltak A Vacuum Oil Co. benzinkútja