Srágli Lajos: Ásványolajtermékek és kereskedelmük Magyarországon a XIX.-XX. században (Zalaegerszeg, 2005)

jogát. A Pénzügyminisztérium már 1919 októberében lehetőséget kínált a világ egyik nagy olajvállalatának, az Anglo-Persian Oil Company-nak: a 60.000 négyzetkilométer terület kutatási jogának átengedéséről szóló egyezményt 1920. október 20-án írták alá Londonban. A cég a magyarországi kutatásokkal leányvállalatát, a D' Arcy Exploration Co. Limited-et bízta meg, amely 1921-ben megalapította a Magyarországon bejegyzett, a tényleges kutatási munkákat végző Hungarian Oil Syndicate Ltd.-t. Az 1921-ben elkezdődődött kutatások sikertelensége miatt az Anglo-Persian Oil Co. 1927-ben feladta koncesszióját. Az 1920-as évek második felében - amikor az Anglo-Persian Oil Co. beszüntette magyarországi működését - egész Közép-Európában csökkent az angol tőkeérdekeltségek aktivitása. Az európai tőke a kezdődő válságtünetek miatt korlátozta működését. Az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság egyik sajátossága, hogy egyes iparágakban nem a termelés csökkenését, hanem éppen annak ellenkezőjét eredményezte. Ezek közé tartozott Közép- és Kelet-Európában a villamossági ipar, az elektromos energiatermelés és a kőolajtermelés is. Ezekben az években olyan folyamatokjátszódtak le a világgazdaságban, mint a gőzmeghajtás elektromossal való felváltása, általánossá vált az olajfelhasználás a kevésbé gazdaságos szén helyett. A kőolajbányászat ugyan nem vált válságágazattá, de a kutatásokba befektetendő tőke megtérülésére az iparág sajátosságai, az adott területek kőolajkincsének előre fel nem mérhetősége miatt nem volt garancia. Ez elrettentette a kisebb tőkével rendelkező vállalkozókat. Ugyanakkor a nagy nemzetközi monopóliumok között éles harc folyt a piacokért és a kitermelhető lelőhelyekért. Magyarországon az ország szűkös nyersanyaghelyzetének javítása a válság erősödésének időszakában is célkitűzés maradt. A kincstári kutatások 1918-tól a harmincas évek második feléig elsősorban az Alföldön folytak, eredménytelenül. A kilátásokat, a kutatásokra érdemes területeket illetően megoszlottak a vélemények: voltak, akik az alföldi sikertelenségtől reményt vesztve kijelentették, hogy a trianoni határokon belül eredményre számítani nem lehet, de geológusaink közül többen kitartottak a további kutatások szükségessége mellett. Ifj. Lóczy Lajos, a Földtani Intézet igazgatója 1932-ben írott memorandumában a leginkább reményteljes területekként Dél-Zalát és a Bükkalját jelölte meg, egyezően más geológusok (Böckh Hugó, Papp Simon) álláspontjával. A kormány - figyelembe véve az ország gazdasági lehetőségeit - úgy határozott, hogy a bükkaljai kutatásokat saját kézbe veszi, a költségesebb és bizonytalanabbnak látszó dunántúlit pedig külföldi vállalkozóra bízza.