Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 1. A magyarországi kőolajbányászat és -feldolgozóipar fejlődése 1939-ig

1. A magyarországi kőolajbányászat és feldolgozóipar fejlődése 1939-ig A szénhidrogéneket az ember már egészen korán, az őskor végén megismerte felszíni előfordulásaikból, de módszeres kutatásukra, kitermelésükre, feldolgozásukra, rendszeres felhasználásukra mégis csak több évezreddel később került sor. A felhasználás olyan módozatai, melyek az ásványolaj különböző termékekké való feldolgozását igényeltek, csak a XIX. században alakultak ki. Elsőként a világítás új eszközének, a petróleumlámpának az elterjedése tette szükségessé a kőolaj nagyobb mennyiségben történő lepárlásos feldolgozását. Ez az igény tömegesen jelentkezett az 1850-es évek végén. A robbanómotorok megszerkesztése sorsdöntőnek bizonyult a szénhidrogének felhasználását, termelését, feldolgozását illetően. Ez előbb a benzin, majd a Diesel-motorok elterjedésével a gázolaj, a kőolajtermékeknek kenésre való felhasználása a kenőolajok és gépzsírok előállítását igényelte a kialakulóban lévő feldolgozóipartól.

3 Magyarországon a szénhidrogének (kőolaj, aszfalt, földgáz, földiviasz) bányászata ezzel közel egy időben, a felszíni kibúvások környékén, elsősorban Erdélyben és a Muraközben kezdődött el. A XIX. század nyolc- A f

mme

i kőolaj finomító építése vanas éveinek végéig