Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)
II. A háborús gazdálkodás hatása a munkások élet- és munkakörülményeire - 2. A kőolajbányászatban dolgozó munkások helyzete
amúgy sem túlzottan nagyarányú növekedéséből származóan megemelkedett létfenntartási költségeket. A későbbi időszakban azonban erről már nem beszélhetünk. Nem javította érzékelhetően a helyzetet az sem, hogy 1942 decemberében megemelték a munkások gyermeknevelései pótlékát (egy gyermek esetén havi 5 pengőről 7 pengőre, két gyermek esetén gyermekenként 8 pengőre, három gyermeknél 9 pengőre, négy vagy több gyermekes családoknál minden egyes gyermek után 10 pengőre). 125 Rontott a munkáscsaládok nagy részének helyzetén a katonának bevonult férfitagoknak a munkából való kiesése is, s ezt nem pótolhatta semmiféle hadisegély. Azok a családok voltak szerencsésebb helyzetben, melyeket a bevonulások kevésbé érintettek, ugyanakkor a munkanélküliség megszűnése, az ipari munkaerőhiány lehetővé tette, hogy a családban több kereső is legyen. Némely esetben ez a reálbérek csökkenéséből adódó gondokat megoldhatta. A közellátás állapotának egyre erőteljesebb súlyosbodása és az ezzel járó szociális feszültség arra kényszerítette az iparügy irányítóit, hogy a hadiipari szempontból kiemelt fontosságú üzemek dolgozóinak ellátását központilag próbálják megszervezni. Az ún. központi ellátási rendszer keretében az ide sorolt üzemek alkalmazottaik részére a szükséges élelmiszerek és bizonyos közszükségleti cikkek egy részét központi kiutalás alapján kapták. 1943-ra azonban a szükséges élelmiszereknek ilyen módon történő biztosítása is nehézségekbe ütközött. A Közellátásügyi Minisztérium új ellátási terve, a Jurcsekterv sem változtathatta meg a helyzetet - a németországi szállítások miatt -, ellenben a mezőgazdaságra súlyos terheket rótt. 126 2. A kőolajbányászatban dolgozó munkások helyzete A kőolaj - és földgázbányászatban dolgozó munkások nagyobb részének anyagi-szociális viszonyai az iparban és bányászatban foglalkoztatottak zömének helyzetétől eltérően alakultak. Az 1939: II. tc. életbelépésével a kőolajbányászati üzemek is hadiipari üzemekké lettek. Ennek hatása azonban az iparban lévő különféle külföldi (amerikai, német, olasz)
