Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 3. A szociális törvényhozás és az olajipari munkások életére is kiható állami intézkedések

valósult meg a tényleges szabályozás. A napi 8, heti 48 órás munkaidőre vonatkozó rendeletek 1939-re - az építőipar leszámításával - az ipari munkásság kb. 94 %-ának munkaidejét szabályozták, köztük a 49/1939. Ip. M. sz. rendelet a kőolaj finomítókat is magában foglaló vegyészeti iparban.

73 A 3000/1938. Ip. M. sz. rendelet, mely a bányászatra is vonatkozott, csak a tisztviselők munkaidejét rendezte.

74 A bányászatban a munkások munkaidejét ekkor még mindössze a bányahatósági előírások határozták meg, melynek értelmében a napi munkaidő nem haladhatta meg a 12 órát.

75 A bányászatban először nem rendeltek ki bizottságot a legkisebb munkabérek megállapítására sem, mert - mint azt a kormány jelentése indokolta - „a bányamunkások keresetét és munkaviszonyait a bányakapitányságok központi irányítás mellett továbbra is szigorúan ellenőrizték."

76 A minimális munkabérek vegyészeti szabályozása során a munkabéreket területi kategóriák szerint állapították meg.

77 Minimális munkabérek a vegyészeti iparban Munkás-kategóriák Órabérek fillérben I. II. III. (Bp.) (városok) (község 18 év alatti segédmunkás 30 (22) 27 (20) 24 (28) 18 év feletti segédmunkás 42 (30) 38 (27) 34 (24) betanított munkás 50 (34) 45 (31) 40 (27) előmunkás, szakmunkás 60 54 48 vizsgázott fűtő 54 50 45 portás, irodaszolga, benzinkútkezelő 42 38 34 tehergépkocsivezető 60 54 48 (A zárójelben lévő számok a női órabéreket jelentik.) A bányászatban 1939 augusztusában történő első bérmegállapítás alkalmával a minimális munkabérek fillérben 8 órás műszakra:

78