Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 3. A szociális törvényhozás és az olajipari munkások életére is kiható állami intézkedések

oldotta és oldhatta meg. A békeszerződés, amellett, hogy kétségbeejtő gazdasági és társadalmi válsághelyzetet idézett elő, a politikai élet jobbratolódását igénylő tendenciákat erősítette. A gazdasági válság évei alatt a munkásosztály helyezte nagymértékben romlott: nőtt a munkanélküliség, csökkentek a bérek, növekedtek a létfenntartás költségei. 1929-ben a munkások 29,5 %-a kapott napi 6 pengő feletti, 25,6 %-a napi 2 pengő alatti bért. Ez az arány 1933-ra megváltozott: a 6 pengő feletti napibérben részesülők száma 14,6 %-ra csökkent, a naponta 2 pengő alatt keresőké 42,1 %-ra emelkedett. Egy öttagú munkáscsalád megélhetéséhez szükséges kiadásokat a normál keresetek egy kereső esetén 1926-ban 90 %-ig, 1933-ban csak 60 %-ig fedezték. (Létfenntartási index alakulása: IV. sz. melléklet.) A Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) ugyanakkor mereven elzárkózott minden, a bérek emelésére vonatkozó követelés teljesítése elől. A munkásság követelési közt azonban éppen a bérek rendezése, a munkaidő törvényes szabályozása, a munkanélküliség megszüntetése volt az alapvető elem.

59 A nemzetközi politikában az első világháború utáni változások, a nemzetközi és hazai munkásmozgalom politikai szerepének, tömegbázisának növekedése is sürgetően hatottak, valamint a békeszerződés, hosszabb távra olyan kérdésekben is rendelkezett, melyek Magyarország számára a szociális problémák kezelését illetően tartalmaztak feladatokat. A genfi székhellyel létrejövő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal és a Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet nemzetközi szinten hivatott volt foglalkozni szociális kérdésekkel: ajánlásokat, egyezménytervezeteket fogalmazott meg, s ezeket a tagállamok az adott ülésszak berekesztésétől számított 18 hónapon belül a törvényhozó testület elé kellett, hogy terjesszék, amely azt ratifikálja avagy pusztán tudomásul veszi. Magyarország 1922. szeptember 18án csatlakozott a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez, s 1935-ig a szervezet 15 egyezménytervezetét cikkelyezte be, melyek közül az ipari munkásokra is vonatkoztak: munkanélküliségről (1928: XV. te); a szülő nők védelméről (1928. XXVIII. te); a fiatalkorúak éjjeli munkájáról (1928: XXVI. te); az ólomfehér eltiltásáról, szén- és fütőmunkások legkisebb életkoráról (1928: XXX. te); az üzemi balesetek