Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 2. Az olajipari munkásság kialakulása, rekrutációja, rétegződése

vették fel, mely időszakban a legkülönbözőbb munkahelyen és munkakörben dolgoztak. A jól, pontosan dolgozókat véglegesítették. Aki bekerült a vállalathoz, igyekezett bent maradni minden nehézség vállalása árán is.

52 Mind az EUROGASCO, mind a kincstári vállalat és a később létrejövő részvénytársaságok munkásgárdája sajátos összetételt mutatott. A kőolaj bányászat jellegzetessége, hogy a fővárostól, sőt az iparilag fejlett településektől távol kezdte meg munkálatait, így nem számíthatott az ipari munkanélküliek tömegére, hanem munkásainak zömét az üzemek környékén lévő falvak döntően mezőgazdaságból élő lakos- Sekélyfuró berendezéssel dolgozók a ságából toborozta. Kisalföldön ( 1934. k.) A MAORT munkaerőt felszívó hatásának jellegzetes példája egy Lovásziban bekövetkezett eset: itt nemcsak agrárproletárok, hanem földes gazdák hagyták ott gazdaságukat s mentek a fúrásokhoz dolgozni. A gazdaságban szükséges munkák elvégzése a 12-16 éves gyermekekre hárult, s ez olyan mértékben jelentkezett, hogy a tankerületi főigazgatóság felszólítása ellenére sem lehetett a községben beindítani a 7. osztályt.

53 1939-ben az ásványolaj- és földgázbányászatban dolgozó munkások 91,5 %-a, 1940-ben 94,6 %-a volt helyi lakos vagy az üzem környéki falvakból származó.

54 Kivételt képeztek ez alól a szakmunkások, akik közül nem kevesen fővárosi ipari üzemeket cseréltek fel az olajbányászattal. A MAORT idegen állampolgárságú alkalmazottai 1941 decemberében elhagyták az országot, ettől kezdve magyar személyzettel folyt a kutatás