Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 2. Az olajipari munkásság kialakulása, rekrutációja, rétegződése

Bár az állandó munkások aránya a folyamatos hazai kőolajellátás megvalósulása után, a háborús készülődés és a háború éveiben növekedett, ez nem járt együtt több szakképzett munkaerő alkalmazásával. 1938 után némi ingadozástól eltekintve, csökkent a szak- és betanított munkások aránya a kőolaj feldolgozó iparban.

43 Szakmunkások és betanított munkások aránya a kőolajfeldolgozó iparban 1938 1939 1940 1941 1942 1943 Szakmunkás 30,6 26,2 30,2 31,7 27,2 26,4 Betanított munkás 38,9 27,4 28,9 26,1 26,4 24,7 Segédmunkás 30,5 46,4 40,9 42,2 46,4 48,9 A segédmunka aránya azonban nem a szak- és betanított munkások számának hasonló arányú visszaszorítása révén növekedett. Egyes vállalatoknál még a szakmunkások számának némi növekedése is tapasztalható. A jelenség magyarázata az, hogy a gyorsan felfutó termelés növekvő munkásigényét elsősorban mezőgazdasági napszámosok, nők és fiatalkorúak köréből fedezték. Az olcsóbb munkaerő alkalmazása a két háború közti időszakban szinte általános vonás volt a magyar iparban.

44 Ugyanakkor mégsem kizárólagosan profitérdek húzódott meg a kőolaj finomítókban a napszámosok nagyobb számban történő szerződtetésénél. A termelés felfutása olyan mértékű volt, hogy a munkásszükséglet biztosítása szak- és betanított munkásokból nem volt lehetséges, másrészt - ami az igénybe vett női és fiatalkorú munkaerőt növeli - a háború a férfi munkaerő jelentős részét emésztette fel. Az, hogy a kőolajfinomító iparban a női munkaerő mégsem kapott más iparágakéhoz hasonló mértékben szerepet, az ott végzett segédmunka veszélyes, nehéz és egészségtelen jellege miatt a férfi munkaerő kitüntetett szerepéből fakadt.