Srágli Lajos: Munkások a „fekete arany” birodalmában - A munkásság és anyagi-szociális helyzete a magyarországi olajiparban (a kezdetektől az államosításig) (Zalaegerszeg, 2004)

I. Az olajipar fejlődése és munkásainak helyzete a második világháború előtt - 2. Az olajipari munkásság kialakulása, rekrutációja, rétegződése

A kőolajfinomítókban folytatott tevékenység jellege a vegyipari üzemekben végzett munkához állt közel. A speciális ismeretekkel rendelkező szakmunkások utánpótlása nehéz feladat volt. Más iparágak esetében ez általában nem okozott gondot, mert a szakmunkások körében is számos állás nélküli volt. A vegyészeti szakmunkások között az 1930-as évek végén és az 1940-es években azonban kevesen voltak munka nélkül.

38 A gyárak munkásaikat zömében önmaguk képezték ki. A kőolajfmomítók vonzási körzete nagy volt. Munkásaik az ország különböző részeiből származtak, számuk a háború időszakában több, Erdélyből áttelepülttel gyarapodott. A finomítók körül eleinte nem alakult ki számottevő munkástelep, a dolgozók nagy része 15-20 kmre lévő lakóhelyéről járt be naponta dolgozni gyalog vagy kerékpáron.

39 A finomítók munkásainak két, munkafeltételekben és szociális helyzetükben is eltérő csoportját az állandó és az alkalmi munkások adták. Az alkalmi munkások száma az üzem kihasználtságának függvényében erősen ingadozott. Bárkit vettek fel azonban munkára, OEL-, FETTWAREN- UND CHEMISCHE FABRIK A. G. BUDAPEST, XIV., KEREPESI-ÚT 15 2. TELEFON: *297-235 GEGRÜNDET : 1874 TELEGRAMME: „AR ZU DO" A Lardoline gyártelepe ( 1930-as évek)