Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

1957. május 1-től kezdve, a sok évi rendes tagság után a londoni The Institute of Petroleum Technologists életfogytiglani tagjai ("life Fellowship") közé választott tagdíj fizetés kötelezettsége nélkül. Az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület 1956. május 7-én közölte velem, hogy az 1956. április 13-án tartott vezetőségi ülés jóvátette az ellenem elkövetett igazságtalanságot, és visszavett tagjai közé. Azt is közölték velem, hogy az 1960. évi Bányászati Lapokban, az 5. számban közölni fogják, hogy a Választmány örökös tagja vagyok. Továbbá, hogy 1965. évtől kezdve a Bányászati Lapokat díjtalanul fogom megkapni. 1963-ban a már megkapott Wahlner-érem mellé az 59. közgyűlés megadja nekem a 47 éves egyesületi tagság után járó ZorkóczyEmlékérmet is. 1957. február 19-n este felkerestek a volt MAORT mérnök barátaim, és hoztak egy bronz plakettet, amelynek a felirata: dr. Papp Simon a 20 éves magyar kőolajbányászat alapítója, 1957. (Vörös gránit alapon) 1957. november 11 -én Egri Kálmánnal találkoztam az utcán. Ö mondta, hogy egyik lánya a múlt héten hallotta a rádióban, hogy a magyar olajipar 20 éves évfordulójáról beszéltek, és meg volt botránkozva a gyerek, hogy nem hallotta emlegetni az én nevemet. Ez a gyerek Binder Béla bányamérnök unokahúga volt. Tomor János közölte velem, hogy nem a rendőrség, hanem a Tröszt vezetői nem engedtek le engem Lispére. A Budapesten tartott ankétra meghívtak engem is. Budapesten az ankét november 13-án kezdődött a METESZ

196 házban. Ezen Dr. Tomor megemlítette, hogy az első fúrást én tűztem ki. Kertai, aki vitavezető volt, szintén említette a nevemet, de a Pávaiét is. Pedig Pávainak ehhez a fúráshoz semmi köze nem volt. Ezen a napon a budapesti Béke Szállóban volt ebéd, amelyért egyenként 30,- forintot fizettünk, a többit a Tröszt fizette. Az ebédnél Binder Béla ült mellettem, velem szemben egy Palkó nevü bolsi, aki Dombai János után Ü.B. elnök lett Nagykanizsán. Palkó mellett Mészáros Kálmán gépészmérnök ült, aki a nagykanizsai Gépgyár vezetője volt, Palkó volt az igazgató. Engem azért nem engedtek akkor a lispei mezőre, mert attól féltek, hogy a munkásaink felfordulást fognak csinálni, ha engem ott meglátnak. Az ebéden részt vett orosz, lengyel, román, jugoszláv és bolgár emberek tudományos szempontból nagyon gyönge alakok voltak. Schleicher Aladár az Akadémiától telefonon megkérdezte, hogy vállalom-e a Szilas