Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

A MAORT utó vállalatait 1952. októberében hozzácsatolták az 1949. december 31-én létrejött Magyar- Szovjet Olaj RT. (MÁSZOL AJ)-hoz, mely a magyar olajipar teljes vertikumát 1954. december 31-ig fogta össze egyetlen, 50-50%-os részesedésű magyar-szovjet vegyesvállalatban. A felgyorsult kutatómunka 195 l-ben eredményt hozott: a Nagylengyel 2. sz. fúrással megkezdődött a nagylengyeli olajmező feltárása. (A mező nagy viszkozitású olajának feldolgozására létesítették 1952-ben a Zalai Kőolajipari Vállalatot.) A nagylengyeli kutak 1955-ben már 1,2 millió tonna olajat adtak. Termeltetőjük 1953-tól a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat volt. Az 50-es évek gyors iparosításához a megnövekedett olajigény kielégítése csak a mezők előltetett termeltetésével volt lehetséges. Ennek káros hatása a nagylengyeli mezőben már 1954-ben tapasztalható volt. Az ország kőolajtermelésének közel 99%-át 1950-ben még a dunántúli olajmezők adták, de a MASZOVOL alföldi kutatásai is biztató jeleit mutatták a kitermelhető szénhidrogénkészletek növekedésének. A MASZOVOL után a MASZOLAJ folytatta az Alföldön termelésbe állított biharnagybajomi mező feltárását, majd 195 l-ben felfedeztek Mezőkeresztes térségében egy újabb olaj előfordulást. Itt 1954-ig összesen 83 fúrást mélyítettek. Az ismert szénhidrogén-előfordulások sorát 1953-ban két fóldgázmező felfedezésével (Nádudvar, Rákóczifalva) gazdagították. Az alföldi szénhidrogén-kutatás a MASZOLAJ megszüntetése után (1954. december 31.) a budapesti székhelyű Kőolajkutató- és Feltáró Vállalat Alföldi Kerülete szervezeti keretében folyt. Tevékenységüket 1956-ban koronázta siker: felfedezték a demjéni kőolaj-előfordulást. Kutatásokat folytattak Nádudvaron, Rákóczifalván, Tótkomlóson, Szolnokon, a püspökladányi, törteli, tatárülési, nagykőrösi, kabai, fúrtazsákai, jászkarajenői szerkezeten. A kutatófúrások ezeken a területeken csak kisebb gáztelepeket tártak fel. A termelési feladatok végzésére ugyanekkor (1954-ben) létrehozták a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalatot Mezőkeresztes székhellyel. Tevékenységi területe a Szolnok-1. sz. kút és tankállomás üzembe helyezése után, 1955-ben már Szolnok környékére is kiterjedt. A Szolnokmező a vállalat össztermelésének 1957-ben már 40%-át adta, miközben a régebbi mezők (Biharnagybajom és Mezőkeresztes) termelése erőteljesen csökkent.