Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
Musa Juka, az akkori albán közmunkaügyi és belügyminiszter felhívta vállalatunk Valonában székelő vezetőjét, hogy vizsgáltassa meg földtani szempontból az albán-montenegrói határon lévő állítólagos olajelőfordulást. Ez veszedelmes feladat volt, mert itt állandó határvillongások voltak. Ez a miniszter 10 erősen felfegyverzett albán embert adott mellém kíséretül, akik tőlem naponként 1 Napóleon aranyat követeltek. Ezek a Cem folyó völgyébe vezettek egészen a Pelkuj-Zinek (Fekete vizes lyuk) nevezett helyig. Ez Scutaritól mintegy 50 km távolságra fekszik kréta és jura kori mészkövek között, karsztos területen. Itt azonban csak egy búvópatakot találtam, minden olaj nyom nélkül. Ez a Pelkuj-Zi az Ura Tamara hídtól már nem volt messze. Az Ura Tamara egyúttal csendőr határállomás is. Ez az egész kirándulás hiábavaló volt. Az utazás (Valona, Tirana, Szkutari) 39 Napóleon aranyba és 406 lírába került. Hani-Hotit-ig csendőr kísért, Szkutariból 1926. augusztus 13-án indultam, ezt az utat autóval tettem meg Hani-Hotitig, az 45 ezüst koronába (= 20 arany frank) került és 1 óra 15 perc alatt tettük meg. Hani-Hotittól 5 lovat vittünk magunkkal. A Pclkuj-Zi-t 5 óra 15 perc alatt, 1926. augusztus 14-én értük el. Egy hátasló napi bére 15 ezüst korona. Egy vezető napi bére 2,5 arany frank 22 . Albániában abban az időben nem voltak bankok, és pénzt csak egyes kereskedők útján lehetett cserélni. Albániában a Arcy Exploration Oil Co. Ltd. vezetője ugyanaz a Mr. John Clark Templeton volt, aki megelőzőleg Zagrebben vezette a Croatian Oil Syndicate Ltd. vállalatot és aki későbben Irakban vezette az Anglo Iranian Oil Co. Ltd. kutatásait. Mr. John C. Templeton Albániában Valonétól délre Kric Néróban lakott a tengerparton. Ö mindig vendégül látott, ahányszor csak Albániában jártam. 1925-ben dr. Letső László magyar föbányatanácsos - aki megelőzőleg a magyar Kutató Bányahivatal vezetője volt amíg Erdély Magyarországhoz tartozott - lett a patosi albániai angol fúrások fúrómérnöke. Patoson a fúrások főfúrómestere Vatter magyar állampolgár volt, aki Izabugyaradványon és Budafapusztan, majd Argentínában az állami fúrásoknál Rozlozsnik András magyar bányamérnök alatt volt megelőzőleg fúrómester. A Fieriben lévő gépműhelyben még egy magyar ember - Horváth Béla - a későbbi MAORT főfúrómester talált még itt alkalmazást. 1926 nyarán egy francia érdekeltség megbízásából dr. Max
