Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
Közel laktunk egymáshoz és jó barátságban voltunk. Az Olti nagyapja pénzügyőri főbiztos volt. Én nem monariattam erre egyebet, mint azt, hogy sajnálom, hogy ilyen fia van a maga apjának, az én egykori barátomnak, mint maga. Én t.i. ezt az Oltit is ismertem, az Iparügyi Minisztérium Jogi Osztályán dolgozott. 1950. május 5-ig voltam az Országos Gyűjtő Fogházban, ahol a 2681es számú rab voltam. A zárkám ajtajára ekkor ki volt írva a nevem és a büntetésem. Itt az Országos Gyűjtő Fogházban rendesen vittek fürdeni, többnyire éjszaka. Sétálni is rendesen vittek, minden nap 20 percig. Pusztai nevű fótörzsőrmester nagyon megkritizálta dr. Székely Pált. Lenézte. Azt mondta, hogy lehetetlen, hogy ez az alak legyen az én utódom. Ez a Pusztai tábori csendőr volt az első világháború alatt Oroszországban. Az eleinte nekünk szánt zárkába Zakar került 173 , a Mindszenty titkára. Nagyon értelmes, intelligens ember volt. Ő is velünk járt fürdeni, az volt a furcsa, hogy szégyellt előttünk levetkőzni, mindig nadrágot húzott magára. Adott nekünk kölcsön könyveket, matematikát, fizikát. Nemcsak a papi tudományokban volt járatos. Engem és Bindert nem engedtek templomba menni vasárnap és ünnepnapokon. Mi pedig szerettünk volna, mert ott láttuk a többi rabot is. A templomi pad két végén fegyveres őrök ültek. Ez római katolikus templom volt. Volt itt protestáns és zsidó templom is abban az időben. A harmadik emelet egyik szárnya római katolikus papokkal volt megtöltve. A kórház nem funkcionált, csak egy szatinéc működött. Egy napon teherautókon hoztak kőszenet a kovácsműhelynek. Mikor ezek kimentek a fogház területéről, egyik rab munkás a kovácsműhelyből rákapaszkodott az egyik teherautó aljára, és kiszökött a fogház területéről. Mikor ezt észrevették azonnal leállítottak minden külső munkát, és a rabokat beparancsolták a zárkákba. Nemsokára azután ordítást hallottunk a földszinti folyosóról. Az őrök és a fogház tisztjei végigvertek mindenkit, aki a kérdéses időben az udvaron tartózkodott. Mi Binderrel vártuk, hogy mikor kerül reánk a sor, de minket nem bántottak. Felettünk a második emeleten fegyvertervező mérnökök voltak bezárva. Ezek egy délután egy spárgára kötött újságot eresztettek le a mi ablakunkig. Ezt minden baj nélkül bevettük. Azért eresztették ezt a újságot le, mert ebben rólunk volt szó.
