Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

Rabtársaim között volt a Galyatető cukrásza, egy gyöngyösi szabó, egy mechanikus, stb. Szalmazsákokon aludtunk. Az itt levő rab házimunkások örömmel üdvözöltek, már régen vártak. Közöttük volt egykori kolozsvári egyetemi tanársegédtársamnak a fia, egy százados, aki figyelmeztetett, hogy mit tarthatok meg a velem levő holmik közül, és mit kérj ek hazulról. Másnap délelőtt fürdés és ruhák dezinficiálása volt a soron, továbbá betettek egy zárkába, amelyben kívülem még 6 rab volt: 2 rendőrtiszt, a nagykanizsai nyilasok vezetője, egy ügyvéd, aki Angyal Maxi

172 bányamérnököt ismerte, egy győri gyáros, stb. Nekem nem volt szalmazsákom, sem takaróm. A smasszer, aki reánk felügyelt, egy gonosz alhadnagy volt, aki mikor átnézte a táskámat, minden élelmiszert kiszórt a padlóra, és azt a megjegyzést tette, hogy mindennek olajszaga van. Délelőtt sétára került a sor. Én nem fejezhettem be a sétámat, mert közben keresett dr. Váradi ávós százados, és nagy lármát csapott, hogy miért tettek engem másokkal egy zárkába. Azonnal átköltöztetett a gazdasági hivatalba, ahol ávós tisztekkel voltam együtt. Ott kaptam egy asztalt, széket és ágyat. Itt voltam pár napig. De éjjel sem hagytak egyedül. Egy börtöntiszt aludt velem. Majd áttettek az őrparancsnok szobájába, ahol ágy, íróasztal, mosdó, ruhafogas, ez utóbbin fegyver és kard volt felakasztva. Egy este ide behozták Binder Bélát, és megmondták hogy együtt fogunk dolgozni. Aznap este megjelent zárkámban Péter Gábor tábornok és megkérdezte, hogy nincs-e valamire szükségem. Ekkor kértem, hogy adjanak nekem minden nap egy fél liter tejet. Megígérték, de hónapokig nem kaptam. Egy napon láttam, hogy Kovács Géza ávós főhadnagy a kórház körül sétál. Odajött hozzám az ablakhoz, elmondta, hogy most fogják idehozni Mindszenty hercegprímást. Megengedték, hogy újságot rendeljek, de csak egy pár napig kaptam. Ezután egy reggelen utasítottak, hogy szedjem össze a holmikat, mert betesznek egy zárkába. Betettek a Bal II. szárnyon a parancsnok melletti zárkába. Miután azt kívánták, hogy dolgozzak, kifogásoltam, hogy itt nem lehet dolgozni, kértem, hogy vezessenek a fogház parancsnok elé. Ez valami (Nagy József) asztalos volt. Ö megengedte, hogy az első emeleten levő gyengélkedő zárkát adják ide nekünk, és rendezzék azt be. Berendezték valami ócska, szemét bútorokkal: egy szélesebb hosszú asztal, egy hosszú pad, egy hosszú, keskeny asztal és egy függő lámpa a szélesebb asztal felett, amelyet a