Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
okok miatt. Ábellel termelési dolgokról soha nem tárgyaltam. Pőzelt is emlegetik azok között, akik a termelésről beszélnek, pedig őt soha nem vontuk olyan beszélgetésbe, amelyikben termelésről volt szó. Pőzel soha nem vett részt az ilyen meetingeken. Én soha nem vettem részt olyan megbeszéléseken, amelyeken iratoknak az amerikai követségre való átszállításáról volt szó. Ezekről csak utólagosan hallottam. A Standarddel való levelezést én soha nem is láttam, azt Ruedemann és Bannantine bonyolította le mindig. Azt már korábban kifejtettem, hogy miért építkeztünk olyan erősen. Azért, hogy a fel nem használt pénzünk el ne vesszen az elértéktelenedés folyamán. Reprezentációra keveset költöttünk. Úgyszintén automobilokra is. Hiszen ezek nélkül nem lehet egy ilyen vállalkozást, amelynek ilyen szétszórt üzemei vannak, tisztességesen vezetni. Az csak természetes, hogy a finomítóktól megkövetelhettük, hogy a leszállított olaj árát megfizessék. Abban biztosak voltunk, hogy az angolszász finomítók megfizetik tartozásaikat, azért azokat csak az összeomlás kezdetén sürgettük és követeltük tőlük tartozásaik kiegyenlítését. A nekem és Ábelnek, a nyugdíjazásunkkal kifizetett összegek törvényesen jártak A Ruedemannak és Bannantinenak kifizetett havi 10.000 forintot szintén ki kellett fizetni. Az is természetes volt, hogy a külföldre eladott olaj ért világpiaci árat követel a MAORT. A belföldi olaj árát sem emelték megfelelően. Felhívhatom még itt arra a tényre is a figyelmet, hogy 1948. június 9-én dr. Székely Pál közölte a MAORT vezetőivel, hogy az Országos Tervhivatal és a Gazdasági Főtanács hozzájárult a MAORT évek óta hangoztatott azon felfogásához, hogy az olajtermelés júliusban 34.500 tonna legyen. Ez azt jelentette, hogy elfogadják az évi 414.000 tonnára való csökkentést. Ez napi 1.134,2 tonna termelést jelentene. Ekkor azonban már foglalkoztak a MAORT mindenáron való átvételével. Néhány nap múlva a Gazdasági Főtanács levélben értesítette a vállalatot, hogy nem tekinti érvényesnek a havi 34.500 tonna termeléshez való hozzájárulást és továbbra is megkívánja a napi 1.480 tonna tennelést. vagyis az évi 540.000 tonna olajtermelést. Ezt persze nem tudtuk teljesíteni. (1947-ben 569.347,5 tonna termelésünk volt.) A kisajátítás után a régi mezők termelése, miután az állam átvette a MAORT-ot a következőképpen alakult:
