Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)
vártak reánk. Linzből még telefonon beszéltem zürichi testvénállalamnkkal, illetve annak vezetőjével. Azt ajánlotta, hogy azonnal forduljak vissza Zürichbe. Ha ezt a tanácsot követem, akkor elkerültem volna azt a sorsot, amely 7 hónap múlva reám várt. Ilyen sorsot nem reméltem, mert semmi okom sem volt arra, hogy féljek hazajönni. 1948. január 1-től nyugdíjba kerültem a MAORT-nál, ahol ezután, mint tanácsadó szerepeltem földtani és geofizikai vonalon. A MAORT ügyeinek intézésében ezután nem volt szerepem, de az igazgatóságnak továbbra is tagja maradtam alelnöki rangban. Megmaradtam továbbra is a MAORTGÁZ Értékesítő Rt. elnökének is. Ezután a MAORT vezérigazgatója Gyulay Zoltán, főgeológusa dr. Barnabás Kálmán lett. 1948. 1948. február 3-án Mr. Paul Ruedemann a szokásos napi tanácskozáson és a fali hirdetőtáblán nyilvánosságra hozta, hogy dr. Papp Simon 1948. január 1-én nyugdíjba ment, de tanácsadói minőségben ezután is a MAORT rendelkezésére áll, különösen földtani és geofizikai dolgokban. 1948. február 10. Mr. Paul Ruedemann, a MAORT elnöke kiosztotta Budapesten a 10 éves alkalmazottak részére a jubileumi aranyjelvényt. Ezen a vacsorán a Gundel étteremben magam is résztvettem és én is kaptam egy ilyen jelvényt. 1948. április 7. A Magyarhoni Földtani Társulat, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Magyar Mérnökök Szabad Szakszervezete a Tud. Egyetem Ásványtani Tanszékének előadói termében dr. Papp Simon elnöklete alatt előadóülést rendezett. Előadók: Dr. Tomor János, Dr. Kertai György, Gyulay Zoltán és Dr. Gráf László voltak. 1948. június 12. dr. Székely Pál, a MAORT-hoz kirendelt ellenőr többek között engem is felkért, hogy írjak egy szakvéleményt arról, hogy hol kell a legközelebbi fúrásokat megtelepíteni a Dunántúlon, amelyektől a termelés emelkedése várható. Ezt a véleményt 1948. június 12-én írtam és át is adtam neki. Mint a MAORT kutatási osztályának a vezetője az 1935-1947. közötti időközben a következő eredményeket értem el a Dunántúlon:
