Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

1945. november 14. A MAORT-nál tett intézkedéseim ezentúl már nem függetlenek tőlem, mert Mr. Ruedemann visszaérkezett Magyarországra, mint a Standard Oil Co. megbízottja. 1945. november 19. Este Mr. Ruedemannal és Gaál bányamérnökkel Tildy Zoltán miniszterelnöknél jártam az Andrássy úton levő lakásán. Egy memorandumot adtunk át neki. Ott először Tildyné fogadott bennünket. 1945. december 10. Bolton, Ruedemann és dr. Papp Simon üzemi látogatása Nagykanizsán. 1945. december 11. Az előbbi urak felkeresték Kerettyén a gazolintelepet, de az orosz katonák az amerikaiakat nem engedték be. Kerettyéről Lovásziba mentünk, ahol szintén a gazolintelepet látogattuk meg. Itt az orosz őrség pálinka ellenében az amerikaiakat is beengedte. Ezért későbben meg is büntették őket. 1945. december 18. Az első propán-bután vonat befutott az óbudai Gázgyárba. Itt ezért Kővágó József mondott köszönetet Ruedemannak és nekem. 1945. december 19. Ma egy orosz kapitány (Jevzanov) ordított a MAORT irodában, hogy miért nem küld a MAORT a cseheknek olajat azonnal. Ez annyira tájékozatlan volt, hogy azt gondolta, hogy a MAORT a pincében tartja az olajat, és azt onnan kell szállítani. Az ilyen hangon való beszédet kikértük magunknak. Nem volt orosz tolmácsunk, és nem értettük, hogy mit is akar. Szerencsére a cseheknek egy hivatalos delegációja tartózkodott a MAORT-nál. Ezeket kértem meg a kisegítésre. Az orosz kapitány ezután bocsánatot kért a durva hangért, és kérte, hogy ne vegyük ezt tőle rossz néven, mert ő a tüzérségnél szolgált eddig, és megsüketült. Ez persze csak kifogás volt, mert másnap a Miniszterelnökségre cipelte nemcsak a MAORT vezetőségét, hanem az Iparügyi Minisztérium olajos embereit is (Gombosi Zoltánt, Királdi Pált). A minisztériumban Tildy elnök és Balogh páter, államtitkár fogadott. Ennek a látogatásnak nem volt semmi eredménye. Ezek a miniszteriális emberek sem tudták a mezők olajtermelését és az olajszállítást meggyorsítani. 1945 nyarán a MAORT által szállított olajért sem az orosz katonaság, sem a magyar finomítók nem tudtak fizetni. Egyszer kaptunk az orosz hadseregtől 10 millió pengőt (vöröspengőt), de ezt nem tudtuk felhasználni a munkásaink és tisztviselőink fizetésére, mert azt Grazba kellett elküldeni az orosz hadsereg által a MAORT részére