Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

szomszédságomban lakó orosz olajos tisztek látták, hogy engem elvisznek a lakótelepről, azonnal autóba ültek és végighallgatták ezt a tárgyalást. Engem az lepett meg. hogy ezek a magasrangú orosz katonatisztek nagyon nyugateurópai módon viselkedtek. Nem hittem, hogy az orosz katonai olajos emberek komolyan követelik, hogy az olajtermelést olyan rövid idő alatt akarják felemeltetni. Hiszen a németek üzemeink gépeinek fontos részeit leszerelték, kulcsmérnökeinket és munkásainkat magukkal vitték Németországba. Nem volt honnan pótolni ilyen rövid idő alatt sem a gépek alkatrészeit, sem az embereket. Az Ausztria felé vonuló orosz harci egységek, amint egy este Nagykanizsára tartottam, Szécsi-sziget környékén engem is magukkal akartak hajtani, úgy, hogy az orosz olajos katonatiszteknek nagy erőlködésükbe került, hogy engem visszakapjanak. Mikor az olajtermelést sikerült beindítani, akkor az a nehézség merült fel, hogy miként fogok én Budapestre visszakerülni. Vonat nem járt, automobiljainkat a németek és a kitelepülő MAORT-osok magukkal vitték Németországba. Végül találtak egy kimustrált Olympia roncsot, amelyet összetákoltak annyira, hogy el lehetett vele indulni. Ezzel a kocsival 1945. április 22-én, Erdélyi Fazekas János geológussal, este felérkeztem a Szabadság térre, ahol az orosz városparancsnokság volt. Innen nem tudtunk továbbjutni. A nagykanizsai gépműhelyben sikerült tartalékolni és raktározni munkásaink részére 6.000 kg kenyérlisztet. Ezt az oroszok lefoglalták a maguk részére. Ebből a lisztből egy 50 kg-os zsákot felraktak az Olympiára, az én részemre is. Saját gépkocsivezetőmet nem engedték fel erre a kocsira, de adtak hozzá egy orosz gépkocsivezetőt. 1945. április 30. és május 7. közötti időben Budapesten Takács Ferenc iparügyi miniszterrel tárgyaltam az olajárakról. Ez a miniszter néhányszor nem akart fogadni. Akkor nem tudtam, hogy miért nem. 1945 nyarán, június 21 -én a B.N. B.

125 által a MAORT-hoz kiküldött igazoló bizottság engem igazolmak jelentett ki. 1945 nyarán dalnoki Miklós Béla vezérezredes, miniszterelnök magához hivatott. A miniszterelnök akkor a Kereskedelmi Bankban székelt. Közölte velem, hogy dr. Lóczy Lajos feljelentést tett ellenem, az akkor még Debrecenben székelő kormánynál azon a címen, hogy én a háború alatt kiszolgáltam a németeket, másrészt, hogy az orosz megszállás után