Papp Simon: Életem (Zalaegerszeg, 2000)

a pécsi bányászokat gyűlöltük, mert felismertük, hogy fehérneműinket és élelmiszereinket ezek lopkodták, mert a ház frontja előtt felállított gulyáságyukról le lehetett juüii az első emelet ablakain át a lakásokba. Buda ostroma eltartott 1945. február 15-ig. Ez idő alatt Sztankóczy Imre látott el bennünket vízzel, aki azt nagy gyógyszeres üvegekben cipelte a Vár alatti óvóhelyről, ahol, mint főhadnagy szolgált. Tartalék élelmiszereinket és alkoholos italainkat nem is az orosz katonák, hanem a házfelügyelő dézsmálta, aki Ganz-gyári munkás volt, akiben megbíztunk és akivel egyébként minden enni és innivalónkat megosztottam. Amíg az ostrom tartott, addig a nyilasok sokat szekíroztak. Nekem szerencsém volt. mert a nyilasok között volt egy olyan százados, aki ismerte dr. Gráf Lászlót, a MAORT nagykanizsai fővegyészét. Ez a százados nem erőszakolt engem ágyaitologatásra. Az óvóhelyre betóduló orosz katonák tisztességcsen viselkedtek egy kivételével, aki ránk akarta gyújtani a nyomorult óvóhelyet, amitől egy másik orosz százados mentett meg. A hozzánk betóduló orosz katonáknak a parancsnoka egy moszkvai matematikus-fizikus középiskolai tanár volt, aki tudott németül. Ez az orosz tanár arra figyelmeztetett, hogy neki innen tovább kell menni egykét napon belül. Azért azt ajánlja, hogy az utánuk következő orosz katonáknak ne adjunk semmi szeszesitalt. 1945. február vége felé kiszabadultunk az óvóhelyről. Ekkor a gépkocsivezetőm. Kovács János, átadta nekünk a közelben lévő egy szobakonyhás lakásának szobáját, ő pedig családjával a konyhában és az előszobában húzta meg magát. 1945. február utolsó napjaiban elhatároztam, hogy a Bertalan utcában lakó MAORT-titkámőt, Derék Lajosnét sz. Osán Johannát felkeresem. Az odavaló menetel rossz volt, mert a sár térdig ért. Akkoriban mindig attól kellett félni, hogy az oroszok elviszik az utcán mozgó férfiakat egy kis robotra (munkára), vagy Oroszországba. 1945. február 26-án, mikor én Derék Lajosné MAORT titkárnő lakásán jártam, egészen váratlanul megjelent ott Zvvetkov orosz őrnagy és Csertkov orosz főhadnagy, az orosz katonai petróleum-parancsnokságról, akik közül az utóbbi jól beszélt németül. Elmondták, hogy engem keresnek és az orosz akadémia elnökétől hozott nekem üdvözletet és kérelmet. És pedig azt, hogy az orosz akadémia elnöke üdvözöl engem és arra kér, hogy az orosz hadseregnek legyek mindenben segítségére geológiai és