Csath Béla: A nagylengyeli olajmező hőskora (Zalaegerszeg, 1991)

fel a figyelmet. (Az 1954 augusztusában kelt összefoglaló ezt a szakaszt 1956-2313 m között - krétakorúnak tűntette fel.) Az Nl-28-as jelű kút lemélyítése eredményeként tisztázódtak a rétegtani viszonyok és kirajzolódott a tároló új szerkezeti képe. Az öblítéshez használt tiszta vízből mindössze 77 m

3 veszett el. Ezt követően alulról felfelé rétegvizsgálatokat végeztek, melyek különböző mennyiségű víztermelést eredményeztek, így ezeket a rétegeket cementdugóval elzárták. A saru alatti rétegszakaszból (2235,5-2288,5 m között) sem kaptak hozzáfolyást. Ezzel az R-25-ös számú berendezés befejezte munkáját az Nl—28 jelű fúrásponton. (Az Nl-28-on a termelő vállalat az év folyamán további rétegvizsgálatokat végzett olyan céllal, hogy a kutat az olaj-vízhatár figyelésére képezze ki, azonban a 2090-2200 m közötti perforációkkal megnyitott 6 réteg vizsgálata folyadék beáramlást nem adott és így ez a kiképzés sikertelennek bizonyult. Ezek a munkálatok 1955 januárig tartottak.) Eddig a nagylengyeli mezőben a felszínre kerülő olaj értékes, bitumenben gazdag, vízmentes volt. Egyes kutak hozama meghaladta a napi 200 t-át is, sőt egyes kutak kiugró termelékenységére alapozva, műszakilag teljesen indokolatlanul a készleteket igen nagyra becsülték és a termelési tervet is ennek megfelelően egyre magasabban szabták meg. Mint láttuk, a mészkőben jelentkező iszapnyelést többszöri gélcementezéssel próbálták kiküszöbölni és sikerült a mészkő összletet a talpi vízig feltárni. Érthető, hogy az olajtest kiterjedése és vastagsága sokáig bizonytalan volt. E helyzet tarthatatlanságát számolta fel a MASZOLAJ vezérigazgatójának megjelent rendelete, melynek értelmében minden kutatófúrásnak teljes egészében harántolni kellett az olajos mészkövet és a fúrást le kellett mélyíteni a talpi vízig. Már 1953-ban volt olyan műszaki elképzelés, állásfoglalás, hogy az olajmező különleges hidrogeológiai szerkezetének megismerésére a mező egyes pontjain lefúrjanak a triász-dolomitig. A termelés haladéktalan megindítása miatt azonban ezek a kutató jellegű fürások elmaradtak, mert az olaj megjelenésekor azonnal meg kellett kezdeni a termelést, melyet a népgazdaság növekvő igénye követelt meg. Az elmúlt évben - mint láttuk - savazással majd minden kutat felszálló termelésűvé sikerült tenni. A mező feltárásának fokozásával, valamint az egyes kutak nagyobb mérvű megcsapolásával lehetőség nyílt a termelés rohamos növelésére. Időközben próbálkozások történtek a készletek meghatározására, hogy abból bizonyos következtetéseket lehessen levonni a megcsapolás mértékére. (Az 1953 októberében készített becslés szerint az akkor ismert terület készlete 15 millió tonnának adódott. A számítás az irodalomból felvett