Vidos Dénes: Zalai olajos történetek (Zalaegerszeg, 1990)
III. IRMA, TE ÉDES
De valami nagy baleset miatt, nem jöttek a boncolok, így hát úgy döntöttek, hogy a mester tetemét a hordágyon behelyezik a ravatalozóba, azután másnap reggel megejtik a boncolást. így is lett. Minthogy nem ravatalozásról volt szó, oldalt az egyik fal mellett tették le a hordágyat. A halott állát felkötötték egy kockás konyharuhával, letakarták egy pokróccal — a legyek miatt. A rajzoló munka után a strandon töltötte az időt egy darabig és ezt azzal magyarázta, hogy ejtőzik egy keveset, mert most megint postamunkája akadt, úszik egy pár hosszat, azután megy vissza rajzolni, bele az éjszakába... Amikor óvatosan belopódzott a kisházba a partner már ott várta. Meleg fészekkel, amit a strandon használatos összehajtható napozószőnyegből készített a szentmihálylován és amit rajzolónk strandkellékeivel még kényelmesebbé tettek. Sütött a holdvilág és az idő is kellemes volt, feltámadt a szél és enyhítette a fülledtséget. Egy pajkos szélroham egyszercsak kivágta az ajtót. A holdvilág beszűrődő fényénél láthatóvá vált a fal mellé helyezett sötét tömeg. — Te — ragadta vállon a rajzolót a nő — itt valami van a fal mellett — suttogta riadtan. — Micsoda!? — ugrott talpra a gavallér — hol?! — Ott, ott a jobb oldalon, lenn a földön! — Megnézem — lépett a cipőjébe a férfi és odalopakodott a pokróccal letakart hordágyhoz. Azután az ajtóhoz ugrott és óvatosan behúzta, nehogy a fényt valaki is meglássa. Az öngyújtó lángjánál, egy letakart emberi test körvonalai látszottak, a félve felemelt takaró alól pedig egy konyharuhával átkötött fej bukkant elő — mint akinek a foga fáj — futott át a fiú agyán. Némán, üveges tekintettel meredtek a halott arcra, azután gyorsan összekapkodva magukat, ki erre — ki arra, búcsúzás nélkül belerohantak az éjszakába. A halott, kitakart arccal, ott maradt és az éjszakai látogatás bűnjeleként ott virított a pirosvirágos habszivacs napozószőnyeg. Másnap megérkeztek az egészségügyiek a horganyozott, szállításra szolgáló koporsóval, a helyi vállalati képviselet társaságában. — Nézd már! — Azannyamindenit! — Ennek kinn van a feje? — Az ám, meg lám egy időre megunta a hordágyat, aztán ide feltelepedett-e! — nyomogatta a habszivacsot a másik szállítóember. Közben a többiek is benyomakodtak a kis helyiségbe. — Tényleg — állapította meg a hatósági ember — itt valaki járt, azaz valakik jártak — mutatott a porban jól kivehető, különböző méretű lábnyomokra. — Nem sok mindent vihettek el — tette hozzá a vállalati képviselő — tegnap elhoztuk a táskáját, zsebeit kiürítettük és jegyzőkönyvet vettünk fel mindenről ami az övé volt. Ez benn van az irodán elzárva egy szekrényben. — Hozassunk kutyát? — kérdezte az egyik buzgólkodó. — Egyenlőre nem, majd a boncolás után eldöntjük — tette hozzá a főorvos, és megindult a kocsik felé, jelezvén, hogy most már tegye mindenki a magáét. A boncolás szívinfarktust állapított meg, sem gombától, sem gyógyszertől származó mérgezés gyanúja nem állt fenn. Tovább nyomozni szükségtelen volt.
