Dr. Laklia Tibor: A Harmadik – a MAORT pusztaszentlászlói üzeme 1941-1951 (MOIM Közleményei 30; Zalaegerszeg, 2006)
II.rész A mi 10 esztendőnk - II/3. fejezet A háború kapujában 1944
Amikor az év eredményeit felsoroljuk, három alapvető szempontot kell figyelembe venni: - A napról-napra ismétlődő kétszer négy óra időtartamú légiriadó tényét, ezen belül szállítóeszközök korlátozott mozgását és az emberek ugyanennyi idejű távollétét a munkahelyükről (ez utóbbi a gyakorlatban nem így történt!). - Eszközök és szerelési anyagok hiánya, az addig zavartalan központi ellátás leállása. - A MAORT vezetése megismerte az üzem termelési lehetőségét és ehhez szabta meg a további beruházást, így 1944-re az iroda-barak felépítése szerepelt a tervben, a már korábban megkezdett üzemviteli létesítményeken kívül. Ami viszont létfeltétel volt és amit a hadiüzemi „rang" megkövetelt, az megvatósult. Az üzemnek saját áramfejlesztő telepe szolgáltatott folyamatos ellátást. Az előfordult üzemzavarok rövid időig tartottak. A hiba-elhárítás minden más munkát megelőzött, ezt az üzemvezető szervezetten biztosította. A kijelölt szakemberek ügyeleti rendszerben látták el a feladatukat, mind az áramfejlesztőnél, mind a hálózaton. Az üzem egységei, az irodák, raktárak, a szociális létesítmények és lakások kaptak ellátást, márciustól folyamatosan és zavartalanul. A „Hercsik-csoport nem ismer lehetetlent" volt a vélemény, mégy egy-egy fegyelmezetlen embere pótlását is percek alatt a „Hercsik" megoldotta. 1944. tavaszára befejeződött a kétrendszerű vízellátás kiépítése. Az üzem, majd az 1943. őszén használatba vett lakások ellátása kezdetben lajtos kocsival történt. A végleges, zárt rendszerhez a lakótelep fölötti domboldalon létesült az ivcivíztároló. A HT-1-től nyugatra talált forrás kiépítésével, annak vizével, csővezetéken történhetett a szolgáltatás. Az ipari- és tűzoltóvíz-ellátást a Válicka-patakra telepített vízkivételi mű biztosította. Az üzemtől keletre húzódó észak-déli irányú domb gerincén épült meg a mintegy 600 m 5-es, földmunkával kialakított tároló. A gerinc szintmagassága 305 m tszf. Az üzem a 204-210 szintmagasságon terült el, így azt a légoltalmi szempontot, hogy villamos energia kimaradás esetén is legyen megfelelő mennyiségű oltóvíz, ez a rendszer jól kielégítette. A víztárolók állapotát és vízkészletét kétnaponta ellenőrizték, a víz utánpótlást biztosították. A légoltalom előírásainak megfelelően megépült a központi ügyeleti óvóhely, a telep területén. A vízmosás oldalába vágott üreget beton építménnyel töltötték ki, a tetejére csőrámpát helyeztek. Az üzemvezetőn lakás kertjében beton bunkert alakítottak ki, a négy ház lakói részére ivóvíz, telefon és villamosenergia-ellátással. A víztárolóval egy szinten, a környék legmagasabb pontjára építették fel a légófigyelő szolgálat számára a 26 m magas tornyot. A HT-1 tankállomáson beton elemekből kaptak bomba-szilánk elleni védelmet a tartályok és a szeparátorok, valamint álcázó hálót. Novemberben az üzemvezetőség beköltözött a tíz helyiséges iroda-barakba. * Balázs István főfúrómester vezetésével Pusztaederics térségében lefúrták a HE-26, HE-27 és a HE-28 kutakat. * Az üzem kőolajtermelése az 1944. évben 108914 m 3 = 93994 tonna átlagosan 29 m 3 /m 3 GOV értékkel. Azt hiszem, ezt a teljesítményt a „csoda" kategóriába kell sorolni. Ma már nehéz megítélni, hogy a MAORT-nál megkövetelt pontos, gyors és fegyelmezett munka eredménye volt ez, vagy a bizonyosan nem elhanyagolható mértékű félelem a szabotázs vádjától. Valószínűleg ez is, az is!
