Benke István, Peter Huber: Palackba zárt bányászat (MOIM Közleményei 29; Zalaegerszeg, 2006)
BÁNYÁSZPALACKOK MAGYARORSZÁGI MÚZEUMOKBAN ÉS MAGÁNGYŰJTEMÉNYEKBEN
Ásványok: gipsz, galenit, kvarc, argentit (?) Leltári száma: 57.169.1. Tulajdonos: Soproni Múzeum, Brennbergbányai Bányászati Emlékház, SopronBrennbergbánya 7. Azok a bányászpalackok a legértékesebbek, amelyek a készítés idejére és a készítőre utaló feliratokat tartalmaznak. A Néprajzi Múzeum értékes türelemüveg-gyűjteménye egy ilyen bányászpalackot őriz, ami azért is jelentős, mert formájában, belső szerkezetében egy tipikus 18. századi magyar bányászpalack legjellemzőbb motívumait tartalmazza. 1791-ben Johann Schmitt Selmecbányán készítette, akinek a munkáját remek palackok őrzik. Ez az alkotása is az egyik legszebben megkomponált magyar palack. Kár, hogy az üveg sérült és a beépített figurák, ásványok egy része helyéből kimozdult. Az egy darabból kifaragott keményfa dugó mélyen benyúlik az üvegbe, a végén a rögzítő kereszttag részére egy pirosra festett kengyel van beépítve. A függőleges tartóoszlopok alsó része kúpos, fehér alapon színes pettyekkel díszítve. A második és a harmadik szint között finoman faragott áttört csavarmenet formát képeznek, pirosra és zöldre festve. Az oszlopok végén az aranyozott csúcsok a felső szint fölé nyúlnak, a vízszintes csatlakozásoknál négyzet szelvényűek és aranyozottak. A szintek tartólemezei pirosak, a széleik is aranyozottak (16. ábra). A felső szint egy bányabírósági tárgyalást ábrázol büntetés-végrehajtással. Ovális asztal körül pirosra és zöldre festett díszes fotelokban négy bíró ül zöld, piros és fekete ruhában. A fekete ruhás alak kezében papírt tart, feltehetően az ítéletet olvassa. Oldalt a deresen fekvő magyar ruhás bányászra egy zöld ruhás hajdú bottal ütéseket mér. A másik oldalon egy pirosra festett kereszt látható korpusszal, lenyúlva a második szintig. A hosszanti oldal közepén egy fehér ruhás, farbőrös bányász táblát tart, rajta az alábbi felirattal: „VIVÁT. loan. Gerv. De Wangl". Otto Fitz és Peter Huber kutatásai alapján megállapítható, hogy Johann Gervasius Wangl - magyaros írással Vang(e)l - pécsi postamester és gabonaszállító volt, akinek 1794ben II. Ferenc császár nemesi rangot adományozott (4). Az asztalra helyezett papír jelzi a készítő nevét: „1791. Jo. Smitt". A második szint ércelőkészítést és kohászatot ábrázol hat figurával. Egy mívesen megfaragott, bütykös tengellyel és vízkerékkel ellátott nyilaszúzó előtt egy bányász tálcán ércet tart. Mellette fekete ruhás bányatiszt fotelban ül, kezében papírral. Az érctároló ládából a ponyvásszérre folyik a zagy, amit egy bányász egy szerszámmal a csatornában igazgat. A talicskába egy bányász teknőből önti az ércet, egy ács gerendát farag, a mellette lévő bányász bottal és papírral a kezében az ellenőrzést végzi. A harmadik szint ércfejtést ábrázol hét figurával. Öt magyar és német öltözetű bányász talpra helyezett telérérc körül fejtést végez. Az ásványok között különösen értékes a diónyi nagyságú, termésarannyal teli kvarc. Középen egy felvonóvitla látható a kötelén két bödönnel, mellette egy pirosra festett lójárgányház. Egy felügyelő bányatiszt fotelban ülve, kezében papírt tart. Két figura el van dőlve.
