Benke István, Peter Huber: Palackba zárt bányászat (MOIM Közleményei 29; Zalaegerszeg, 2006)

BÁNYÁSZPALACKOK MAGYARORSZÁGI MÚZEUMOKBAN ÉS MAGÁNGYŰJTEMÉNYEKBEN

2. 1745. évi dátumot visel Magyarország egyik legkülönlegesebb bányászpalackja, amely az Iparművészeti Múzeum tulajdonában van. Nemcsak a beépített figurái és felszerelései különlegesek, hanem az üveg formája is szokatlan (11. ábra). Teljesen hasonló a salzburgi múzeumban őrzött palackhoz, amely az 1751. évszámot viseli. Annak ellenére, hogy több mint 250 évvel ezelőtt készült, jó állapotban van. A bányászpalack Selmecbányán készült, de alkotója ismeretlen. 1984-ben vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum egy olyan Hont megyei család hagyatékából, amelynek egyik tagja, a palack első tulajdonosa a Selmecbányái líceumban tanult, és mint táblabíró tevékenykedett. Részletes leírását először Szemán Attila adta meg (Szemán, 2001 ), amely az alábbiak szerint foglalható össze: A hasáb alakú üveg ritka, típusa nem csupán egyedi, de egy különleges változat a pincetokba való palackok között. Az üveg rövid nyakában a lapos, domború tetejű, keményfából faragott dugó pontosan illeszkedik, alig mozgatható. Az alsó részében, a nyak alatt a belső térben lapos kereszttag látható, ami meggátolja a kihúzást. A háromszintes türelemüveg alsó két szintjén a felszín alatti bányaművelés, a felső szinten pedig a bányászathoz szorosan kapcsolódó kohászat munkafolyamatai figyelhetők meg. A palackban láthatók a bányaműveléssel kapcsolatos munkaeszközök (bányászék, kalapács, bányászcsákány, kapa), a szállítás egyszerűbb eszközei, a magyar csille, talicska és a kézi vitla is. A ruhák szabása egyforma, de a festésük különböző. A figurák többnyire felül nyitott, fekete bányászzubbonyt hordanak, aranygombokkal. Alatta mindig megfigyelhető a fehér ing, és hozzá piros nadrágot, fehér térdharisnyát, alkalmanként fekete térdvédőt és cipőt viselnek. A piros szárnadrág, fekete térdvédő, csizma nélkül, csak a csillét toló bányászokon található. Különös figyelmet érdemel a legfelső szint két kohászfigurája. Mesterségük a 18. században még a bányászat részét képezte, ezért a kohászok ruhája is hasonló, azzal a különbséggel, hogy előre kötötték a farbőrt kötényként és széles karimájú kalapot viseltek, ami megtalálható az 1513-ban készült rozsnyói oltárképen ábrázolt kohászoknál is. A bányatiszt kezében lévő bányászfokos felfelé hegyesedő formájával a jelenleg legkorábban ismert magyar fokosábrázolásnak tekinthető. A palackba összesen 17 szépen faragott figura van beépítve. Adatai: Szelvénye: 10x10 cm Magassága: 23 cm a rövid nyakkal együtt Típusa: Al Készült: 1745-ben Selmecbányán Készítője: ismeretlen Ásványok: kvarc, antimonit, argentit, markazit, kalkopirit, pirit, cinnabarit, barit, gipsz Leltári száma: 84.310.1. Tulajdonos: Iparművészeti Múzeum 3. Az egri Dobó István Vármúzeum több bányászpalackkal rendelkezett, melyek szállításnál karambol következtében összetörtek, csupán kettő volt megmenthető. Az egyik megrongálva üveg nélkül maradt, a másiknál az üveg nem sérült meg, de a belső része teljesen összeomlott, - 20 -