Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)

RENDHAGYÓ EPILÓGUS

És hátulról az ernyők útrakeltek: két „bárka" védett minden ünnepeltet az előlegezett barátság hevében. - Meg ne fázzon a vengerszki, hiszen csak sártengert lát s nem tudja, milyen a kárpátok karéja napsütésben. 6. A Kárpátok karéja napsütésben vagy zúzmara-lepelben: csodaszép! Ám rút ribanc, ha fejreáll a gép a szakadékos, jég-csapdás hegyében. - Húznak ezerszám, nyáron, tél-sötétben: trélerek, Rábák, hogy legyen elég panel, hús, friss sör. - A pilóta-né gödör-cselező kínjait megéltem. Cidri rázott: ó, közúti morál! Sziszegő fékek, síró kerekek. Lánctalpon jár a lámpátlan halál. „Soha többé! Csak még egyszer elérjem az úticélt!" - riadt rákmenetek mondatják másfél esztendeje vélem 7. Mondatják másfél esztendeje vélem út-zürjeim a szitkok szavait: a kisokos nagyokost alakít, ha szokatlant lát, nem köti szemérem.