Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
A KOMPRESSZORÁLLOMÁSOK ÉPÍTÉSE
Különbséget jelentett az is, hogy egy-egy állomás a csővezeték melyik oldalán helyezkedik el. A jobb oldali állomás szerencsés esetben pontosan a tükörképét jelentette a baloldali állomásnak. A helyi körülmények rendszerint csak egyes melléklétesítményeknek a főlétesítményekhez viszonyított elhelyezésében okoztak némi eltérést. A betervezett kompresszorállomási technológia, a kiválasztott berendezések gyártmánya és típusa, a különböző műszaki megoldások, adott időben a világszínvonalat jelentették. Miből áll egy kompresszorállomás? Az orenburgi gáztávvezetékre telepített egy-egy nyomásfokozó kopreszszorállomás mérete és teljesítménye tekintélyt parancsoló ipari létesítményt képvisel. A hét, egyenként 10 megawatt teljesítményű gázturbina, amelyek a gázsűrítők meghajtására szolgálnak, valamint a kisegítő üzemek energiaellátását biztosító más erőgépek összteljesítménye közel van a 80 megawatthoz (80 000 kilowatt). Ez önmagában egy kisebb elektromos erőműhöz hasonlítható, amely képes kielégíteni egy jól felszerelt, modern 1000 lakosú település teljes elektromos áramszükségletét. A teljes gázvezetékrendszerbe beépített teljesítmény meghaladja a 2000 megawattot. A kompresszorállomáson belül megkülönböztetünk fő- és melléklétesítményeket. Utóbbiak az előzőek kiszolgálásához szükségesek. Főlétesítmények: - gázturbina meghajtású centrifugál gázsűrítő aggregátok; - gáztisztító blokk (por-, mechanikai szennyeződés- és folyadékleválasztó); - léghűtőkkel felszerelt gázvisszahütő blokk; - vezérlő és irányító rendszer a kábelrendszerrel és diszpécser teremmel; - két irányból becsatlakozó, egymástól független elektromos energiaellátó rendszer az erőátviteli kábelekkel, elosztó- és kapcsoló szekrényrendszerrel; - tartalék elektromos energiaellátó rendszer (gázturbina meghajtású áramfejlesztő); - technológiai egységeket összekötő csővezeték rendszer.