Placskó József: Volt egyszer egy Orenburg (MOIM Közleményei 24; Zalaegerszeg, 2005)
A MUNKAVÉGZÉS EMBERI FELTÉTELEI ÉS KÖRÜLMÉNYEI
tegyünk eleget építési kötelezettségünknek, nem tudunk szervezetten foglalkozni az üzletelés megakadályozásával. Ezzel szemben a szovjet félnek szervezetileg és egyéb vonatkozásban is sokkal több lehetősége van arra, hogy intézkedéseket foganatosítson a helyi lakosság körében a vásárlási kedv és a vásárlási igények visszafogásában, vagy akár a letörésében. En tehát úgy látom, hogy elsősorban a szovjet fél részéről kell megtenni a szükségesnek vélt intézkedéseket, nem nekünk. Úgy tünt, hogy sikerült visszapasszolni a labdát, mert ezt követően egy semmitmondó válasz után hamar előkerült a konyakos üveg, és nem folytattuk a felvetett téma további taglalását. Az igazi meglepetés két-három kupica elfogyasztása után ért. Akkor éppen egy világosbarna bőr zakó volt rajtam. Úgy látszik a korábbi tárgyaló partneremből időközben társalgó partnerré átváltozott megyei pártbizottsági osztályvezetőnek nagyon megtetszett a bőrkabát. Ugyanis hamarosan elhangzott a kérdés, hogy ha legközelebb Budapestre utazom nem tudnék-e részére egy hasonló bőrzakót hozni, amit ő természetesen kifizetne nekem. Azt hiszem nem szükséges kommentálni a pártbizottság vezető beosztású dolgozójának felém irányuló kérését. A feladott labdát védhetetlenül tudtam volna leütni, de udvariasságból nem tettem, nem akartam szégyenbe hozni, pedig adva volt az alkalom, hogy megmagyarázzam és bebizonyítsam, miért nem tudjuk megakadályozni a köznapi nyelven csencselésnek nevezett jelenséget. Mindentől függetlenül mi magunk is szükségesnek láttuk valamilyen módon megakadályozni a kereskedés ezen formájának elburjánzását. Erről személy szerint engem még inkább meggyőzött a következő eset. Egyik alkalommal egyedül autóztam Budapestről Ivano Frankovszkba. Már átlépve a határt Beregszász után leintett egy autóstopos. Annak ellenére, hogy a sokat emlegetett tartózkodási egyezmény értelmében nem volt szabad szovjet állampolgárokat felvenni a magyar felségjelzéssel ellátott gépkocsikba, gyakran előfordult - szinte kizárólag a magyar lakta területek környékén -, hogy felvettek stoppolókat a magyar gépkocsivezetők. Történt ez elsősorban azért, mert hazafias kötelezettségnek számított, hogy ott élő magyaroknak ilyen módon is segítsünk. Ez alkalommal én is megszegtem az előírásokat, és felvettem az út szélén integető fiatalasszonyt. Az utastársammá vált fiatalasszony igen közlékeny volt,
